2022. december 2. péntek
[Répcevidék]

Merre tovább önkéntesek?

„Istennek dicsõség, Egymásnak segítség”

yde
A Csepregi Önkéntes Tûzoltóság elnökével, Kovács
Andrással beszélgetünk a 2011. év eseményeirõl,
eredményeirõl, és a 2012-es esztendõ kilátásairól,
a tûzoltóság(ok) jövõjérõl.

A Csepregi Önkéntes Tûzoltóság elnökével, Kovács
Andrással beszélgetünk a 2011. év eseményeirõl,
eredményeirõl, és a 2012-es esztendõ kilátásairól,
a tûzoltóság(ok) jövõjérõl.
- Milyen évet tudhat maga mögött a
Csepregi Önkéntes Tûzoltóság?
- Elõször is szakmai szempontból szeretném tájékoztatni
a kedves olvasókat: 2011-ben 80 riasztásunk
volt, amibol 42 tûzeset, 26 mûszaki mentés, 12
téves jelzés volt. A beavatkozások 90%-át egyes
fokozatban Csepreg 1-sel (Mercedes) és Csepreg
2-sel (IFA) megoldottuk. A maradék 10%-nál kettes
kiemelt volt, ahol szombathelyi és
sárvári hivatásosok segítettek, ennél
nagyobb fokozatra nem került
sor. A riasztásokra a tûzoltók 752
beérkezésbõl 554-en vonultak,
198-szor a szertárban maradtak
készenlétben. Az összes vonulási
idõ 2011-ben 177 óra 5 perc volt.
Sajnos a vonulások során több
esetben szembesültünk halálos kimenetelû
esetekkel, ezek között
volt füstmérgezés, közlekedési baleset
és vízbefúlás. A vonulási körzetünkben
a települések közötti vonulási
megoszlás a következõként
alakult: Bõ 1, Bük 27, Csepreg 34, Egyházasfalu 0,
Gór 1, Gyalóka 0, Iklanberény 0, Lócs 1, Répcevis
1, Sajtoskál 2, Simaság 3, Szakony 4, Tormásliget 1,
Tömörd 3, Und 0, Zsira 2.
Szakmai felkészültsége a vonuló állománynak
megfelelõ, rendszeres képzésekkel, gyakorlatokkal
próbálunk lépést tartani az újabb és újabb kihívásokkal.
Felszerelésein, eszközparkunk kiváló, rendszeres
felülvizsgálatukkal tudjuk a biztonságos beavatkozás
feltételrendszerét megvalósítani. A 8 fõállású
tûzoltónk felelõsségteljesen végzi feladatát,
az összállományt tekintve tûzoltóink magas színvonalon
látták el a térségünk mentõ tûzvédelmét.
Gazdasági szempontból a tûzoltóság mûködése
stabil. Az állami támogatás és a tûzoltóság szolgáltatásaiból
származó bevételek felhasználása
elõre tervezett, túlzó költekezéstõl mentes, a bérek
tekintetében versenyképes, biztos megélhetést biztosító.
Tûzoltóságunk nyitott, szívesen vettünk részt
társadalmi eseményeken, falunapokon, egyéb
rendezvényeken, ahol népszerûsíthettük a tûzoltó
munkát.
- Látványában megújult a szertár homlokzata,
lecserélõdtek a kapuk. Mondana néhány
szót a beruházásaikról?
- Nem szeretném ismételni magam, hisz a gazdasági
mûködésnél említettem, hogy elõre tervezetten
végzünk minden pénzügyi vonatkozású tevékenységet.
Ez a fejlesztések terén fokozottan
igaz. 2009-ben kialakított a vezetõség -a közgyûlés
beleegyezésével- egy többlépcsõs fejlesztési
programot, amely a nyílászárok cseréjével kezdõdött,
a világítás korszerûsítésével folytatódott. Felmérettük
és megterveztettük az energiafelhasználást
csökkentõ lehetõségeket. Ezek egyik eleme
volt a szerállásokon lévõ kapuk cseréje, amely ez
év elején, köszönhetõen a januári enyhe idõnek,
meg is valósult. Tavalyi áron, még kisebb ÁFA-val
megvásároltuk az épület egészére a szigetelõ
anyagot, amelyet a tavasz beköszöntével szeretnénk
felragasztatni a falakra, ezáltal csökkentve a
fûtésszámlánkat. Jelenleg, és egyenlõre utolsó fázisként,
a régi vizesblokk felújítása történik. Büszkén mondhatom, hogy az összes beruházásunkat saját
erõbõl az alapmûködés gazdasági hátterét nem
veszélyeztetve valósítottuk meg.
- A tûzoltóságok államosítása, az új katasztrófavédelmi
törvény milyen változásokat
hoz, hozhat a tûzoltóság életében? Hogy látod
a jövõt?
- Egy Hofi paródia részlettel talán tömören tudom
érzékeltetni a jelent, jövõt: „Megkérdezik
Józsi bácsitól: - Józsi bácsi hogy érzi
magát? - Jól - Bõvebben? - Nem jól!"
De a viccet félretéve, hisz a helyzet komoly,
sõt nagyon komoly! Az új törvény(ek)
számûzték a rendszerbõl a tûzoltókat, az
önkénteseket. Minden a katasztrófavédelemrõl
szól, a tûzoltózenekar katasztrófavédelmi
zenekar lett, a tûzoltómúzeum katasztrófavédelmi
múzeum, az önkéntes tûzoltóságokból önkormányzati
tûzoltóság, az önkormányzati hivatásosból
állami tûzoltóság és folytathatnám tovább a
sort. A lényeg, hogy a katasztrófavédelem mindent
maga alá gyûrt, 70-es, 80-as évekre emlékeztetõ
centralizált irányítás uralkodott el. A tûzoltóságokat
a rendvédelmi szervek (katonaság, rendõrség)
sorába sorolták. A polgári védelem beintegrálódott
a rendszerbe. Egy több mint, 13 ezres
létszámú rendszert épített ki az OKF (Országos Katasztrófavédelmi
Fõigazgatóság), amely túlszabályozott,
túlköltekezõ rendszer képét vetíti elõre.
Ami bennünket illet, nevünk változásával (Önkormányzati
Tûzoltóság) együtt több, eddig jól
mûködõ jogosultságunkat veszítettük el. Elvették a
105-ös segélyhívó vonalunkat, ezentúl a telefonhívások
a térségbõl nem Csepregre, hozzánk futnak
be, hanem Szombathelyre. Az eddigi kizárólagos
mûködési területünk (16 település) megszûnt, vonulási
területté minõsíti az új jogszabály, akkor vonulunk,
vonulhatunk az eddig ellátott területekre, ha
a központi irányító rendszer, jelen esetben Szombathely,
erre utasítást ad. Ezentúl (elvileg) minden
eddigi területünk az állami rendszerhez tartozik, Vonul
majd Bükre, Tormásligetre, stb. Szombathely, mi
meg megtûrtként ott lehetünk segíteni. Ezt nevezi
az OKF költséghatékony beavatkozásnak, és biztonságos
tûzvédelemnek. Sajnos, ezzel az új rendszerrel
csökken a térség lakóinak biztonsága, hisz
nem kiszámítható, hogy ki, mikor, hova vonul. Egy
közelmúlt példájával hadd érzékeltessem a problémát:
A sajnálatos acsádi otthontûzhöz nem kaptunk
riasztást, hisz nem a mi területünkön volt, ezzel
nincs baj, azon nap kora délután azonban kaptunk
egy riasztást a szombathelyi központból, miszerint
Tömörd és Kõszegfalva közötti területen aljnövényzet
ég, és erdõt veszélyeztet. Ez a terület a
kõszegi tûzoltóké volt még tavaly, most viszont bennünket
riasztottak. Tûzoltóautónk, a helyismeret hiányában,
és a távolság miatt 48 perc alatt ért ki a
helyszínre, ez idõ alatt a közelben lévõ kõszegi tûzoltóautót
viszont visszafordították állomáshelyére,
nem engedték beavatkozni. Míg a tûzoltás folyt a
csepregi két szerrel, a teljes csepregi terület, a 16
településsel egyetemben védelem nélkül maradt.
Sajnos az állami finanszírozás sem tervezhetõ,
hisz a mai napig nem kaptunk tájékoztatást
arról, mennyi pénzbõl gazdálkodhatunk
2012-ben. Az eddigi utalt öszszegekbõl
látszik, hogy kevesebb összeg
áll rendelkezésünkre. Attól félek, hogy teljesen
törölni szeretné a rendszerbõl az állam
az önkénteseket, erre utalnak a megszorító
intézkedések, az állandó ellenõrzések, a folyamatos
gazdasági jelentések bekérése. Egy teljesen
központilag irányított rendszer képe kezd kialakulni,
aminek káros következményeit sajnos a
lakosok, a településeken élõk fogják megérezni.
- És akkor hogyan tovább?
- Egyenlõre tesszük a dolgunkat, mintha semmi
nem történt volna, összeszorított fogakkal, bízva a
józanészben, hogy a döntéshozók belátják elhibázott
lépéseik következményét, és visszaáll a józan
ész és a tényleges költséghatékony mûködést lehetõvé
tevõ rendszer.
Addig pedig tartjuk zászlónk jelmondatát:
„Istennek dicsõség, Egymásnak segítség"

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.