2020. június 1. hétfő
[Répcevidék]

#maradjotthon

Mint az a Tisztelt Olvasó előtt is bizonyára ismeretes, 2020. március 4. napján – az első magyarországi megbetegedés regisztrálásával – hivatalosan is elérte hazánkat a Covid–19-járvány.

A távoli nép távoli problémája kínos gyorsasággal vált valósággá, amellyel egyidejűleg szárnyait kezdte bontogatni az a társadalmi megosztottság, melynek sikerült újabb lövészárkot szántania közösségeink verbális hadszínterén. Azok, akik fokozottabb figyelemmel kísérték a külföldi, olaszországi történéseket, különösebb hipochondria nélkül is fogékonyabbá váltak a vérszemet kapott média rémhíreire. Sokak számára ismerős lehet az így kialakuló szorongás, melyhez társulhatott a kirekesztettség, kívülállóság érzete is, hiszen a társadalom másik fele nem osztozott ebben az élményben. Ők azok, akik - nem alaptalan - szkepticizmusukkal felismerni vélték az újra farkast kiáltó kisfiút. Azt, hogy ez a farkas most valóban eljött-e, vagy csak egy jóval kisebb veszélytől magunk kreáljuk őt, azt közel kettő hónap elteltét követően se tudjuk az ebédlőasztalnál eldönteni. A legelső zsigeri kérdést, miszerint „Milyen veszélyt jelent maga a vírus?", számtalan másik követte, gondolhatunk itt egészségügyi, igazgatási, kapacitási vagy világgazdasági vonatkozásokra. Annyi ugyanakkor bizonyos, hogy a mindennapjaink részévé vált az olcsó benzin, a kesztyűs, szájmaszkos járókelők látványa, a fenti két kaszt pedig mobilisabbá vált. Aki nem tudta elképzelni, hogy ideér a járvány, már tudja. Mégis az a sajnálatos tendencia, hogy a szélsőségek ismét leuralni igyekeznek a hétköznapjaink tapasztalatait. Az egyik sarokban a kisboltban sutyorgók, akik már nem „Kis János" politikai nézeteiről, templomba járási szokásairól, új autójának fedezetéről tanácskoznak egymásra licitálva, hanem hogy az érintett mikor volt utoljára külföldön, vagy az iménti köhögése száraz volt-e? A ring másik oldalán a maszk és kesztyű nélkül vidáman vásárlók, akik kaján mosollyal nyugtáznak minden összerezzenést, amelyet sokadik köhögésük vált ki. Természetesen a maszk és a kesztyű viselése csupán egy a számos ütközési pont közül, melyek közé tartozik a #maradjotthon kampány is. A Győrfi Pál személyétől már elválaszthatatlanná vált felhívás mögé hiába állt be számos más egészségügyi dolgozó, előadóművészek, hírességek, megképződött az ellenpólus. A jogfosztást kiáltók alkotmánybíróságot megszégyenítő érveléssel vezetik le, miért fontosabb a szabad helyváltoztatáshoz való jog, mint az emberi élethez való alapjog. Az értelmezési gondokkal küzdők kenyérre vágynak, amihez nehezebb hozzájutni, ha a pék is otthon marad. A hobbivirulógusok értik a fertőzés természetét, és tudnak jobb megoldást. Ugyanakkor a #maradjotthon elsősorban szemléletmódot és hozzáállást jelent, nem az ajtók bedeszkázását. A járvány jelentette kockázatokra tekintettel olyan kompromisszumokról szól, melyek általánosan arányosnak mondhatóak. Akkor is fáradság 1,5 méter távolságot tartani, maszkot, kesztyűt viselni, csoportosulásokat elkerülni, ha ezzel adott esetben valakinek az életét menthetjük meg? Tényleg megmenekülünk egy gazdasági válságtól, ha az elhagyatottabb természet helyett valamelyik népszerű tömegcélpontra indulunk kirándulni, sportolni?
Dr. Tarsoly Ádám

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.