2022. december 5. hétfő
[Répcevidék]

Legenda születik

Munkatársamról, a „fogóemberről” már írtam egyik előző visszaemlékezésemben, de a téma ezzel koránt sincs kimerítve.

Munkatársamról, a „fogóemberről" már írtam egyik előző visszaemlékezésemben, de a téma ezzel koránt sincs kimerítve.
Pista bácsi szenzációs figura volt. Egyszerű falusi ember, chaplini alkat, magas intelligencia és talpig becsületesség. Na és a humorérzék sem utolsó. Egy-egy odavetett szava vagy mondata bizonyos helyzetekben, ma is a fülemben cseng.
Egyszer például sertéseket oltottunk járványos betegség ellen. Én bent kuporogtam a szűk hidasban, körülöttem keringett a négy disznó, olyan iramban, hogy időnként az ól falain is futottak, mint a cirkuszban.
- Pedig milyen szelídek, sóhajtott a gazdasszony összekulcsolt kezeit tördelve.
- Látszik rajtuk... - bökte ki Pista bácsi, majd halkan füttyögetni kezdett.
Az asszony szájtátva nézte. Kisvártatva a disznók is. Mintegy varázsütésre, megálltak, mint a cövek. Szinte megmerevedtek, így könnyű volt beoltani őket.
- Na ugye, mondtam, hogy szelídek! - örvendezett az asszony.
- Persze, hogy azok - bólintott Pista bácsi kacsintva, majd kifelé indultunk.
A disznók ismét eszeveszett trappolásba kezdtek, rohantak tovább körbe-körbe, mint a ringlispíl.
- Hé...H! - kiáltott a gazdaasszony. - Jöjjön vissza!
- Sajnos, nem érünk rá, és a fütyülőmet sem hagyhatom, néném - szólt Pista bácsi, majd beugrott mellém a kocsiba.
A malacok még talán most is ott keringenek, ha valaki meg nem fogta őket, mert az én Pista bátyám bizony már az égi vadászmezőkön fütyülget.
Ha jól figyelnek, hosszú nyári estéken, mintha hallani lehetne elnyújtott, különös dallamát. Ilyenkor minden disznóólban megállnak egy pillanatra az állatok, és hegyezik a fülüket. Ők biztosan hallják.

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.