2022. november 28. hétfő
[Répcevidék]

Kerékpáros szomszédolás

Sági Ferenc
Kerékpáros szomszédolás
Ragyogó napsütésben került sor május 21-én a Csepregi Olvasókör hagyományos tavaszi bicaj túrájára.

Kis csapatunk örömmel látta az országút szélén az aszfaltfelgyűrődések bejelölését. Ez arra utal, hogy hamarosan felmarják őket, és megszűnnek e ránk leselkedő veszélyek. (E sorok leírása után két nappal a Megyei Közútkezelő Vállalat dolgozói végre megszüntették e régi problémát.)
A túra során meggyőződtünk arról is, hogy a Bük - Zsira közti kerékpárútra is ráférne egy komoly karbantartás: az aszfalt között több helyen is terjeszkedik a gyep. A csepregi határban egyes gazdák ekéi rongálták meg az út szélét. Csak nem a földjükhöz akarták szántani? Többen a ráhordott földet sem távolították el. Kellemetlenné teszik a kerékpározást egyes közeli fák is: gyökereik több szakaszon is megemelik, feltörik az aszfaltot. Szakony végén kivágták a legveszélyesebb közeli fát, és rendezték a mellette levő szakaszt. Viszont bent a faluban több út menti társának nagyon mélyre hajlanak az ágai, nem ártana lefűrészelni azokat, megelőzve az esetleges balesetet. A sok eső után nagyra nőtt az út menti fű. Az illetékesek lekaszálták az árokpartokon is. A „Te szedd" és az egyéb helyi akcióknak köszönhetően is a kerékpárút környezete általában szép, tiszta volt. A településeken, melyeken áthaladtunk, sok helyen - szombat lévén - éppen söpörtek. Ez régóta jellemző falvainkra. Volt ahol füvet nyírtak, vagy más módon szépítették környezetüket.
Szakonyt elhagyva a négy településből egyesült Egyházasfalu felé vettük az útirányt. Néhány szakaszon nyíló virágú akácok mellett kerekeztünk. Jól eső érzéssel szívtuk be kellemes illatukat, s gondoltunk a szorgos méhekre, melyek virágport gyűjtenek róluk és a még több felé is sárgán pompázó repcetáblákról. A falu szélén virágdíszes szekér várt bennünket. Az iskolánál megnéztük a száz éve született dr. Simonyi Károly, tudós fizikus szobrát, majd kívülről megszemléltük a szépen felújított templomot.
Sopronhorpács volt a következő állomás. Főleg fiatalabb társaink most látták először a csodálatos Árpád-kori templomot, melynek bejárata és sok eleme a másik nemzetségi istenházára, a jákira hasonlít, hiszen egykorúak. Gyönyörű a templom melletti park is növényzetével, emlékműveivel. A Széchényi kastélyt csak kívülről tekinthettük meg. Örömmel láttuk megújult tetőzetét, így már állaga nem romlik tovább. Ha végre találnának neki valamilyen hasznosítási lehetőséget, s megfelelő támogatással folytatnák a felújítását, újra dísze lehetne a településnek. Parkja továbbra is gondozásra vár, de ilyen nagy értékre sajnos továbbra sem jut országos támogatás. A Magyar Nemzeti Múzeumot és a nemzeti könyvtárat alapító gróf mellett dr. Sedlmayr Kurt, a híres növénynemesítő is szóba került. Jól eső érzéssel állapítottuk meg, hogy mennyi híres ember született, vagy élt vidékünkön.
Elgurultunk a körmagtár mellett, s megálltunk a szépen felújított lédeci kápolnánál. A bitumenes mezőgazdasági úton Zsira felé haladva a hosszan elnyúló, közeli hegyekre vetettünk néhány pillantást. Szépen látszódtak az Alpok-alját meghatározó, valamikor Magyarországhoz tartozó Rohonci-Kőszegi- és a Soproni-hegységek vonulatai, köztük pedig az egykori osztrák-magyar határon álló Buckelige Welt, ahol a Répcévé egyesülő patakok erednek, majd a Lándzséri- és a Rozália- hegység. Néha kivillant mögöttük a Schneeberg nyáron is fehér csúcsa.
Zsirán kettévált kis csapatunk. Néhányan a kastély felé, majd hazának indultak. A férfitársaság a szépen megújított Piros-ház melletti kerékpárúton Répcevis felé bicajozott. A régi Répce és az Ásás hídján átkelve elhaladtunk az egykori vicinális vasútállomásánál. Az épületet megkapta és felújíttatta a sportkör. Itt vannak az öltözők is, hiszen az út másik oldalán található a gondozott sportpálya.
A répcevisi vendéglőben arról beszélgettünk, hogyan lehetne több gyereket és fiatalt kimozdítani ilyen jó időben a számítógép és a TV mellől, akár egy bicaj túrára vagy más, egészséges mozgásra? Király Árpád tanár úr elmondta, hogy volt idő, mikor 75 tanuló vállalkozott, s tette meg Csepregből az Írottkőre és vissza az utat kerékpáron. A Kék túrás vándortáborokba nem egyszer többen mentek volna, mint ahány fős lehetett a csoport. Ma vajon hány gyerek jelentkezne rá?
Hazafelé indulva az egykori vicinális pályája helyett a hosszabb, de jobb utat választotta a csapat. Az így közel 35 kilométert 4 óra alatt tettük meg, több megállóval és pihenővel. E nem minden napi távot a legifjabb résztvevő, a 6 éves, óvodás kisfiú is tempósan végig kerekezte. Kellemesen elfáradva, de élményekben gazdagodva értünk haza.

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
[Fotók]
Kerékpáros szomszédolás
Kerékpáros szomszédolás
Kerékpáros szomszédolás
Kerékpáros szomszédolás