2022. december 3. szombat
[Répcevidék]

Évfordulók 2016. II.

Sági Ferenc
100 éve, 1916. október 18-án Egyházasfaluban született Simonyi Károly mérnök, fizikus, egyetemi tanár, Charles Simonyi édesapja. Már az alsóbb iskoláit kiemelkedő eredménnyel végezte, ezért a falu plébánosa segítette a továbbtanulását: felkutatta egyik gazdagabb

rokonát Simonyi-Semadam Sándort, aki - majd lánya is - támogatta Simonyi Károly tanulását. 1940-ben a Műegyetemen gépészmérnöki, majd a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. 1940-től a Műegyetem Bay Zoltán vezette atomfizika tanszékének tanársegédje. A világháború alatt amerikai, majd szovjet hadifogságba esett. 1946-ban részt vett a Bay által vezetett Hold-radarkísérletben. 1948-ban a Soproni Műszaki Egyetem fizika-elektrotechnika tanszékére került, ahol megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót. Ezért 1952-ben Kossuth-díjat kapott.
1952-től alapítója és vezetője volt a BME (Budapesti Műszaki Egyetem) elméleti villamosságtan tanszékének és a KFKI (Központi Fizikai Kutató Intézet) atomfizikai osztályának. A KFKI-ban párhuzamosan folyt a részecskegyorsító építése és az elméleti felkészülés az atomfizikai kutatásokra. Simonyi a fúziós energiatermelés lehetőségeit és korlátait vizsgálta. Később a KFKI egyik igazgatóhelyettese lett Kovács István igazgató és Jánossy Lajos igazgatóhelyettes mellett.
1956-ban megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága elnökének. A forradalom alatt az intézményben nem történt rendbontás. A forradalom után megindult ellene az eljárás. 1957. december 31-én elbúcsúzott a KFKI-tól, a hetvenes évek elején az általa alapított BME Elméleti Villamosságtan tanszékének tanszékvezetői posztjáról is távozni kényszerült. Beosztott egyetemi tanárként folytatta a tanítást. Ezt követően írta meg legismertebb könyvét: A fizika kultúrtörténetét, amelyért 1985-ben Állami Díjat kapott. Később az egyetemi felvételi feladatokat kitűző bizottság elnökének kérték fel. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia soraiba választotta. 1998-ban elnyerte Az év ismeretterjesztő tudósa díjat. 2000-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott. 2001. október 9-én Budapesten hunyt el.

125 éve, 1891. január 17-én született Sopronban dr. Szemes Zoltán László csepregi körorvos. A középiskolát Sopronban, egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. Orvosi diplomáját 1914. november 28-án kapta meg. A debreceni katonai megfigyelőkórházban kezdett dolgozni, mint népfelkelő segédorvos, hadnagyi rangban. 1917. augusztus 1-én népfelkelő főorvossá és főhadnaggyá lépett elő. Közben 1916. február 10-én, Kolozsváron házasságot kötött Nagy Ilonával.
A képviselő testület 1916. július 28-án Dr. Szemes Zoltánt választotta a csepregi körorvosi állásra, melyet csak 1918. november 28-án foglalhatott el, miután felmentették a katonai szolgálat alól. Kezdetben uradalmi és betegpénztári orvosként dolgozott a volt Schöller-majorban levő rendelőben. 1938 decemberében községi orvossá minősítették át. Ezt követően vette meg a főtéri házat, ahol családjával berendezkedett, s ott üzemeltette a rendelőjét. Nagy érdemei vannak a tüdőbetegek kiszűréséhez röntgenkészülék vásárlásában, az óvoda, a mentőállomás és a bölcsőde létrehozásában. Fáradhatatlan munkája, pontos diagnózisai, szigorú, de emberséges és példamutató magatartása nagy tekintélyt biztosított számára. Aktívan bekapcsolódott a település közéletébe, véleményét a (nagy)község vezetése mindig igényelte. A lakosság felvilágosítására ismeretterjesztő előadásokat tartott, a sportkörnek pedig elnöke volt. 1960-ban bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul végezte munkáját.

175 évvel ezelőtt, 1841. április 30-án született góri eredetű, alsóbüki evangélikus jobbágycsaládban Gyurátz Ferenc evangélikus lelkész, a dunántúli egyházkerület püspöke, a főrendiház tagja, író. Elemi iskolába a falujában, a líceumba pedig Sopronban járt. Itt színjeles tanulóként szerkesztette a diákok kézzel másolt irodalmi lapját, a Bimbófüzért. Erre az időre esnek első novella- és verspróbálkozásai. A soproni tanulmányi befejeztével egy rövid ideig Lócson volt nevelő, majd az 1866/67-es tanévet a hallei egyetem teológiai karán töltötte. A pécsi egyetem teológiai fakultásán doktorátust szerzett. 1867 őszén Sopronban avatták lelkésszé, Kővágóörsön lett segédlelkész, és a helyi algimnázium hitoktatója. 1868-1872. között Beled mezővárosban végzett lelkészi szolgálatot. Innen 1872-ben Pápára került lelkipásztornak. A városban 1876-ban iskolai és népkönyvtárat, Evangélikus Nőegyletet alapított. 1877-től szerkesztette a Pápai Evangélikus Egyház Évkönyvét, 1879-ben pedig létrehozta az iskolai takarékpénztárat és a Gyülekezeti Gyámintézetet. 1883-ban Pápán felépítette az evangélikus templomot és paplakot.
1887-től a dunántúli evangélikus egyházkerület főjegyzője, 1893-ban Veszprém megyei esperes, majd 1895-ben a dunántúli kerület püspöke lett. Évente végigjárta a dunántúli kerület egyházközségeit, számos templomszentelést és lelkészavatást végzett, több templom renováltatása fűződik nevéhez. 1899-ben megalapította a kőszegi leányiskolát, mely később felvette nevét (az államosítás után technikumként működött). 1889-től 1896-ig választmányi tagja, majd 1896-tól 1907-ig elnöke volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. Eközben nagy kiterjedésű irodalmi munkásságot is végzett: könyvet írt a szabadkőművességről, Lutherről, elkészítette magyarul Gusztáv Adolf svéd király életrajzát, két imakönyvet adott közre. 1902-től az Egyetemes Énekügyi bizottság elnöke volt, s új énekeskönyvet is megjelentetett. Több elbeszéléskötete napvilágot látott, számos cikk és tanulmány került ki tolla alól.
Politikai szerepet is vállalt. 1907-ben bekerült a felsőházba, mivel ő volt a harmadik legidősebb hivatalban lévő püspök. 1911-ben Ferenc Józseftől megkapta a II. osztályú vaskoronarendet. A parlamenti szereplésen túl helyi szinten is részt vett a közéletben, mint Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának tagja és Pápa városi képviselője.
1916 nyarán lemondott lelkészi és püspöki állásáról, és nyugdíjba vonult. Nyugdíjas évei alatt is sokat dolgozott a közért. Pápán tagságot vállalt az Állami Tanítóképző Intézet igazgatótanácsában, számos egyesület elnöke volt. Az egyház megbízásából elvállalta az Egyetemes Agenda főszerkesztését. Tiszteletbeli elnöke lett a Luther Társaságnak.
Pápán hunyt el 1925. május 3-án. Emlékét Pápán mellszobor és utcanév, Bükön két emléktábla és utcanév őrzi.

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.