Erdészek látogatása Tömördön!

Tömördre látogatott. A szakmai alapon szerveződő, de alapjaiban baráti társaság tagjai erdészek, vadászok és néhány szakmán kívüli támogató. A 70 fő részvevőt - zömben házaspárokat és néhány gyermeket - házigazdaként jómagam és társszervezőként dr. Szép Tibor köszöntötte. Átadva Kollárits Gábor polgármester úr üdvözletét is. A társaság mindvégig élvezte „Tömörd Köztársaság" kisközségi szintű, őszinte vendégszeretetét.
Éder Lászlóné és kedves családja közreműködésével készült kemencés langalló és hozott csikvándi disznóölési finomságokból álló, a Faluháznál elfogyasztott reggeli közben az egyesület tagjai megismerkedtek Tömörd múltjával, jelenével és érdekességekből álló likőr-különlegességekkel is. Egyaránt nagy sikere volt a szagos müge, a rókagomba és az almás mézes pálinkának, valamint a zölddió likőrnek. A szagos mügét nem véletlenül hívják májusvirágnak, vagy erdőmester fűnek. Az erdész feleségek régi, eredeti receptje szerint belőle készült a „Jägermeister".
A délelőtt folyamán a társaság könnyű sétákkal tarkított szakmai bemutatón vett részt. Első megállóhelyen, a Nyakas-majornál a felhagyott és kitermelt almás területén a szajkó közreműködésével történő természetes erdősülést figyeltük meg. Kedves, bohém madarunk több száz hektár kiterjedésben az elvesztett és elrejtett cser, kocsányos és kocsánytalan tölgy makkokból szép, egészséges és főleg „ingyen" erdőt hozott létre. Benne gyertyán, vadkörte, erdei fenyő, stb eleggyel. Mindenféle ültetés, ápolás, vadkárelhárítás nélkül, pedig a területet a helyi vadásztársasági tagok úgy emlegetik, mint a „Tömördi Serengetit". A természet ereje csodálatra méltó, a szajkó pedig az erdész barátja!
A nagyerdőben előbb a „szénégetőnél" a térségre jellemző cseri talajok mintagödrét és a rajta található cseres-tölgyes erdőállományt tekintettük meg. A több mint 60 % kavicstartalmú talaj nehezen művelhető és csak a mélyen gyökeredző fafajaink, a cser és tölgyfélék számára biztosít jó-közepes termőhelyet. Az aszályos periódusokban a cementálódott réteget áttörni nem képes lucfenyő, sőt erdei és vörösfenyő tömeges pusztulása az egész erdőtömbben feltűnő jelenség. Okuljunk belőle!
Menet közben szó esett a magyarok „Mária Zarándokútjáról" is, amely Mariazellből indul, Csíksomlyón ér véget és eközben átszeli Tömörd-Csepreg erdőtömbjét is. A bibliai idézeteket és információkat tartalmazó kőoszlopok és esztétikus fajelek útvonalunkat végigkísérték.
A harmadik megállóhelyen, a 2. és 3. kunyhó között, a folyamatos erdőborítás szép és főképp tanulságos „Pro Silva" jellegű spontán felverődésű lékjére és mellette egy természetes mag önvetényülésből származó erdeifenyő magánerdőre vetettünk pillantást. A sok kérdőjel mellett is a látottak elgondolkoztatásra késztettek minket.
Déli 12 órakor a Peruska Mária Kápolnánál Dumovits István atya várt ránk. Rá jellemző barátságos, elkötelezett és hagyományokat tisztelő módján elmesélte nekünk a kegyhely történetét, szólott a már hosszú múltra visszatekintő háromnyelvű vadászmisékről és a szobrok eredetéről is. Mondandóját számos, a térséget ismertető érdekességgel fűszerezte.
Szokásainknak megfelelően az Országos Erdészeti Egyesülettől elismerő kitüntetést kapott Kozma Béláné Erzsike az „Erdész Becsület Tanszéken" megosztotta velünk életpályáját, gondolatait a szakma és a magyar vidék múltjáról, jövőjéről. Végső összegzésként a hazaszeretetet, a kitartást, a hitet és a családot emelte ki, mint jövőnk zálogát.
Ezt követően a helyi csoportunk által mintegy „örökbefogadott ügy", a Viski Magyar Óvoda építésének állásáról beszélt a szintén nálunk vendégeskedő Jenei Károly viski református lelkész. Nem könnyű ma magyarnak és elkötelezettnek lenni a Kárpátalján, de az ottani közösség - élvezve az anyaországi hivatalosságok és civilek támogatását - helyén és megmarad. Jenei Károly barátunk megköszönte a Rába-menti HCS évek óta tartó anyagi és erkölcsi támogatását. A követő adományozáskor 270 000,- Ft-ot adtak tagtársaink a nemes ügyre.
A kápolnánál az egyesületünk koszorút helyezett el az „Erdész-Vadász Ősök" emlékezetére. A Peruska Mária kegyhelynél zajló programunk az Atya és a Lelkész Úr áldásával ért véget. Felemelő érzés volt!
A meglepetés ebéd ismét a Tömördi Faluháznál került szervírozásra. Kemencében, egészben sütött, töltött süldő disznó, bajor káposzta salátával.
Délután, a nagy forróság ellenére testületileg levonultunk a község templomához. Elébb az I. és II. Világháború tömördi hősi halottainak, valamint a trianoni tragédia emlékére megkoszorúztuk a Szombathelyi Erdészeti Zrt. önzetlen támogatásával a Tömörd Községért Közalapítvány által állított trianoni kettős keresztet.
Utána a község templomában, amelynek védője Szent Ilona, Kissné Szabó Ágota asszony, a Tömörd Községért Közalapítvány kuratóriumi elnöke beszélt a község és a templom múltjáról, ismertetve Szent Félix ereklyéjének történetét is. Köszönjük neki, több mint érdekes volt!
A Faluházhoz visszatérve - hűsítő poharazgatás közben - ismertettem a honfoglalás kori magyarság vaskohászatát, amelynek a község is a létét köszönheti. Eleink a „nemeskéri" típusú bucakemencékben olvasztották a gyepvasércet, fejlett kézművességük és jól szervezett államrendjük civilizált népet jellemzett.
Színesítette a programot Horváth József egykori hegybíró, a legnagyobb Csepreg Bene-hegyi borterelő bemutatója.
Mindeközben a Répcevölgye Vt. profi szakácsai, Kontó Sándor és Horváth Tamás urak révén elkészült a kitűnő vaddisznó pörkölt, amit az ismét éhes közönség jóízűen fogyasztott.
A vacsora alatt már ráhangolt Tóth Marcell, fiatal harmonikás barátunk, akinek kíséretével közel éjfélig tartott a soproni erdész és más nóták felidézése. A program tulajdonképpen csak a másnapi früstök után ért véget, hiszen 22 tagtársunk éjszaka is élvezte „Tömörd Köztársaság" vendégszeretetét.
Barátainknak köszönjük a megjelenést, jelenlétükkel megtisztelték kisközségünket. Vigyék magukkal jó hírünket és az Atya, valamint a Lelkész Úr áldását!
Kissné Szabó Ágota, Nagy Imre