2022. december 5. hétfő
[Répcevidék]

Elkel a segítség

A klasszikus vidéki körállatorvosi
munka során az ember sokszor
egyedül oldja meg az adódó feladatokat,
de vannak olyan tömeges
akciók (oltások, vérvételek),
melyek során bizony elkel a segítség.
Ilyenkor ül be az autóba az
állatorvos mellé a „fogóember”.

A klasszikus vidéki körállatorvosi
munka során az ember sokszor
egyedül oldja meg az adódó feladatokat,
de vannak olyan tömeges
akciók (oltások, vérvételek),
melyek során bizony elkel a segítség.
Ilyenkor ül be az autóba az
állatorvos mellé a „fogóember". A
fogóemberség egy látszólag lenézett,
semmibe vett foglalkozás,
úgymond semmi szakértelmet
nem igényel, csak nyers erõt.
Gondolná az egyszeri ember. A
kétszeri viszont már tudja, hogy
nem akármilyen vállalkozás fogóembernek
lenni. Nem is az erõ az
elsõdleges, hanem az ügyesség,
az ész, a fifika és a jó reflex. Nohát
B. Pista bácsi, aki tizenhét éven át
volt segítõtárs, éppen ilyen volt.
Meg se tudnám számolni, hányszor
forogtunk közvetlen életveszélyben,
például mikor 6-7 mázsás
bikákból vettünk vért, sötét istállókban,
az autónyi állatok közt
passzírozódva. Sokszor csak a cingár
kinézetû Pista bácsi ügyességén
és rafinériáján, na meg az
összedolgozott taktikánkon múlott,
hogy ép bõrrel megúsztuk a kalandokat.
Persze nem csak így teltek
napjaink. Pista bácsi gyakran mesélt
munka közben régmúlt, közelmúlt
történeteket. Kedvenc témái
a nagytekintélyû emberekkel vívott
szópárbajok voltak.
Történt például, hogy az én
széllelbélelt, de inas és szíves Pista
Bátyám a helyi plébánosnál segédkezett
nyári dologidõben, a
zsákos gabonát hordták fel a
padlásra egy rozoga falépcsõn.
A tisztelendõ atya egy fa alatt üldögélt
nádszékében, és valami
szent könyvet olvasgatott, idõnként
fel-felpillantva a verejtékben
úszó emberekre.
Egy szerencsétlen mozdulattal
Pista bácsi lába megcsúszott, és a
meredély szélén egyensúlyozva -
vállán a harminckilós zsákkal - elkáromkodta
magát. Végül megoldódott
a helyzet, de mikor a következõ
adagért indult, a tisztelendõ
odaintette magához, majd
párnás kezével fenyegetve megfeddte
a delikvenst:
- Pista fiam! Nem szabad ám
káromkodni! - szólt szigorúan, de
kenetteljesen.
- Tudom, plébános úr tisztelettel,
és bizony mondom, ha én a nádszékben
üldögélnék, egyet sem káromkodnék!
- szólt udvariasan Pista
bácsi, s ezt a vészhelyzetet is éppen
olyan könnyedén megoldódott,
mint a többi, a hatalmas bikák között,
ami nem is kevés.

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.