Barangolás a csepregi szőlőhegyen

pincéket, s szemügyre véve délcegen sorjázó szőlőtőkéket, vagy a biztató jelent folytató új telepítéseket, eszébe jut az embernek a lassan közelgő szüret, s a régi korok szüreti varázsa, amiről a költő azt írja: „a szőlőhegyen szőlőskert szőlőskertet ér, a hegy védett hajlataiban kiforró must illata ereszkedik mindenfelé, leginkább a magasabban fekvő pincékből." Az évek és hónapok munkáját, gondoskodását, vesződségét így vagy úgy jutalmazó szüret előtti barangolásunk célja éppen az, hogy számot vessünk az eddigi történésekről, s szóljunk a várható terméskilátásokról, minőségről, mennyiségről. Ebben segít Horváth József, aki 35 éve szőlősgazda és húsz évig volt a hegyközség vezetője, új, azóta sikeres generációk fölnevelője, segítője.
Röviden hogyan lehetne összefoglalni a borvidék jellemzőit?
Zömében keleti, néhány terület déli fekvésű szőlő, közéjük tartozik a Rámók és a Gurum. A területnek szőlőkataszteri besorolása van, ami azt jelenti, hogy borvidéki ranggal rendelkezik. Összesen mintegy 134 hektár a szőlőkataszterbe sorolt terület, ez durván 600 családot érint, ebből körülbelül 200 birtokon van szőlőkultúra.
A hetvenes években indult egy fajta-, illetve művelési módváltás, ami gyakorlatilag megmentette a csepregi szőlőkultúrát, s a térség közben borvidéki rangra emelkedett. A gazdák most egy újabb stratégiai döntés előtt állnak. Csak azok a szőlőkultúrák tudnak megmaradni, amelyek gépesíthetőek, traktorral művelhetőek lesznek, üzemi méreteket fognak elérni. Az abszolút hobbyméretű szőlők egyre jobban ki fognak szorulni. Ez fájdalmas dolog, mert eltűnnek kedves arcok, emlékek, idősebb generációk tagjai, hisz vannak olyan családok, ahol a fiatalok nem veszik át a szőlőkultúrát, s a területek eladásra kerülnek. Ugyanakkor vannak birtokok, ahol viszonylag nagy parcellákban új telepítéseket láthatunk, így a szőlőhegy túlélési és fejlődési esélye is meg van.
Optimista vagy a helyi szőlőkultúra jövőjét illetően?
Feltétlenül, de nem csak a szőlőkultúrát, hanem a pincét is gépesíteni kell, hiszen a piac ma már elvárja ezt. A minőségi borhoz a pincetechnikának is fejlődnie kell.
Térjünk vissza a jelen értékeléséhez!
Az idei évben egy kicsit nehezen indult a tavasz, de utána egyenletesen, viszonylag szépen kötöttek a szőlők. Nem volt molykár, lisztharmat, peronoszpóra, egy viszonylag egyszerű növényvédelemre lett volna csak szükség. Aztán jött a sors tragédiája, amiről személy szerint elmondhatom, hogy 35 éve, amióta szőlőm van, még ilyen mértékű jégkár nem ért. Megdöbbentő és elkeserítő volt. Ez a növényvédelemben újabb feladatokat adott. A sérült bogyókat a jég után egyszerre permetezni kellett a szürkepenész ellen.
Milyen mértékű volt a jégkár a szőlőhegyen összességében?
Vannak déli és keleti fekvésű területek. Észak felől jött a vihar, így a déli területeken minimális volt a kár, a keleti fekvésűeken viszont jelentős jégkár keletkezett.
Milyen hatása volt a nagy melegnek, forróságnak?
A szőlő ugrásszerűen érik, színesedik. A szüret időpontját kivárva egy jó évjáratot remélhetünk, amelyben a cukorfok is meg lesz, de a savak sem tűnnek el. A szőlészek, borászok nem mindig örülnek a nagy melegnek, mert azt mondják, hogy akkor elégnek a savak. Olyan gyorsan érik a szőlő, hogy például egy olaszrizlingből eltűnnek a savak, a borban pedig az illat- és aromaanyagok savhoz kötődnek.
Hogy tűrik az egyes fajták az időjárás, okozta viszontagságokat?
Vannak fajták, amelyek kimondottan hajlamosak betegségekre, pl. a rizlingszilváni. Ezt nagyon sokat kell permetezni a jó termés érdekében. A korán érő irsai megint nagyon kényes. Úgy érzem, mindnyájan újra visszanyúlunk a klasszikus világfajtákhoz.
A tavalyi terméssel nagyon szép eredményt értél el. 5 bort neveztél, négy aranyérmet kaptál, holott nagy veszélyt jelentett a lisztharmatfertőzés lehetősége. Mi várható az idén?
Minden attól függ, hogy vészelik át a jégkárt szenvedett fajták a szeptembert. Ha nem lesz sok csapadék, fertőzési nyomás, nem jelenik meg a szürkepenész, akkor ott is lehet tisztességes szüretre számítani. Ellenkező esetben kritikus lehet helyzet. A déli fekvésű Rámókon levő fajtáknál meg van az esély a jó termésre.