Azért akad még lovasélet Csepregen

Válasz a Répcevidék 2021. május XI./5. számában megjelent
„Hajdani csepregi pünkösdi lófuttatások egyik krónikása" című cikkre

A fent említett cikk utolsó negyedében leírtakat szeretném kiegészíteni, ugyanis írója Balogh Jánosné Horváth Terézia nem informálódott kielégítően a csepregi pünkösdi lófuttatással kapcsolatban. Írja, hogy 1993 évben ugyan fel lett újítva az 1800-as évek elején oly népszerű lófuttatás, de bő két évtized után elmúlt.
Úgy érzem azonban, ez nem teljesen fedi a valóságot, és félreértést kelthet a lovasélethez kevésbé értők vagy nem kapcsolódók számára. Akad ugyan néhány kihagyott év és nem az 1800-as és még nem is az 1990-es évek rendezvényeihez hűen, de még van pünkösdi lófuttatás Csepregen. Úgy érzem, az okokat is figyelembe kell venni, melyeket itt helyben talán jobban érzékelünk, ugyanis e szép hagyományhoz három fontos kellék kell. Egyik a lovasember, másik a ló, harmadik a megértő, segítő háttér. Hogy csökken a ló létszám és a lóval foglalkozó emberek száma ez sajnos valóság, mely létszám és színvonal csökkenést, nehézséget okoz lovas rendezvényeinken is.
Az újságcikk, melyre megpróbálok felelni, az 1800-as évektől említi, sorolja a lovasélet ezen ágát, de akkor honnan volt a ló? A mezőgazdaságból, az iparból, katonaságtól. A valaha az emberiséget felemelő csodálatos állatot a technika fejlődése kiszorította az említett területek mindegyikéből. Maradt a sport és kedvtelés, igen, de így a ló nem hoz, csak visz.

Ezt szemléltetve, egy valamirevaló ló, ha azt szeretnéd, hogy ne le-, hanem felnézzenek rá és lovasára, 1 millió Ft alatt nincs. Ehhez a felszereltség az újabb egymillió, és az évenkénti tartása a harmadik, ha magad nem tudod megoldani. Egy kettesfogatnál ezt szorozd hárommal. De hát manapság honnét van a ló? A 90-es évek táján néhányan beszereztünk lovakat, ki munka, ki kedvtelési lovagoltatás, ki tenyésztési céljából. E helyzet szolgált alapul az akkori évek lovasrendezvényeinek megrendezéséhez. Három-négy évig hangulatos kis rendezvényeket sikerült létrehozni, Bőről, Simaságról, Egyházasfaluból és Kőszeghegyaljáról hívtuk a lovasokat, akik szívesen jöttek, illetve várták hívásunkat. Ezt követően néhai polgármesterünk, Molnár Sándor ötlete alapján kerestük fel a nagycenki méntelep igazgatóját, ők bonyolították az akkori ÉNY-i lovaskerületi akadályversenyek rendezését. Megbeszélés során megegyeztünk, hogy évente ezen versenyek 1 fordulója Csepregen kerül megrendezésre, de néhány év múlva náluk is átrendezések jöttek, és így csak ott vettek részt versenyeikkel, ahol a teljes felszerelést és rendezvényszervezést helyileg biztosítani tudták.
Szeretném megemlíteni, hogy az utolsó évben a helyi hagyományőrző egyesület 1300 belépőjegyet értékesített. Ezek az ugró akadályversenyek nagymértékben növelték a színvonalat és az érdeklődést. Sajnos helyileg nem tudtuk biztosítani a szükséges elvárásokat. A hagyományőrző egyesület ugyan próbálta különböző játékos, ötletes dolgokkal pótolni a hiányt, de a következő évre megfogytak az érdeklődők, és fogytak a vidéki és helyi lovasemberek is, két kezünk elég a létszámellenőrzéshez, plusz akad néhány fiatal (amíg más szellő meg nem simogatja őket).
A 2010-es években ugyan háromszor elmaradt a rendezvény, kétszer időjárás miatt, 2020-ban a Covid-járvány miatt. Jelen évben is úgy látszott, hogy megint elmarad, de napján, pünkösdhétfőn délben hallva a tilalmak enyhítését, felkerestem Varga Lajos lovascimborát, hogy nem tudnánk-e még összehozni valahogyan. Gyors telefonálás, akiket el tudtunk érni, pályaépítés, és 15 órakor indult a verseny Varga Lajos birtokán. Négy kettesfogatfutam, 1 egyesfogat és az ifjúságból 5 fő a nyereg alatti lófuttatásban. Közülük Csonka Antónia lett a győztes, azaz a pünkösdi királynő. A kettesfogatban a 68 éves Varga Lajos házigazda végzett az első helyen.
Hát igen, összehoztuk, de tudomásul kell vennünk a világ változásait, mely nagyon befolyásolja a lovaséletet is. Pillanatnyilag kezd felcsillanni egy újabb reménység (vagy nehézség?), most rendezési helyeket, szervezőket keresnek. Szeretném, ha helyileg az ifjabbak fel tudnák vállalni, folytatni a hagyományt, amíg tudunk, segítünk.

Fenti gondolataimat zárva, kérem engedtessék meg, hogy megemlítsek néhány nevet nagy-nagy tisztelettel: Major Albert, aki utoljára 2019-es rendezvényünket elnökölte, 5-6 évig volt rendezvényeink versenybírója, és néhány évig járt hozzánk a helyi fiatalokat oktatni. Molnár János nagyszerű lovasbarát, aki szinte az egész Kőszeghegyalja lovastáborát hozta rendezvényeinkre. Tőlük az elmúlt év folyamán sajnos végleg búcsúznunk kellett. Áldás emléküknek!

Lágler József