2021. szeptember 23. csütörtök
[Répcevidék]

Azért akad még lovasélet Csepregen

Azért akad még lovasélet Csepregen

Válasz a Répcevidék 2021. május XI./5. számában megjelent
„Hajdani csepregi pünkösdi lófuttatások egyik krónikása" című cikkre


A fent említett cikk utolsó negyedében leírtakat szeretném kiegészíteni, ugyanis írója Balogh Jánosné Horváth Terézia nem informálódott kielégítően a csepregi pünkösdi lófuttatással kapcsolatban. Írja, hogy 1993 évben ugyan fel lett újítva az 1800-as évek elején oly népszerű lófuttatás, de bő két évtized után elmúlt.
Úgy érzem azonban, ez nem teljesen fedi a valóságot, és félreértést kelthet a lovasélethez kevésbé értők vagy nem kapcsolódók számára. Akad ugyan néhány kihagyott év és nem az 1800-as és még nem is az 1990-es évek rendezvényeihez hűen, de még van pünkösdi lófuttatás Csepregen. Úgy érzem, az okokat is figyelembe kell venni, melyeket itt helyben talán jobban érzékelünk, ugyanis e szép hagyományhoz három fontos kellék kell. Egyik a lovasember, másik a ló, harmadik a megértő, segítő háttér. Hogy csökken a ló létszám és a lóval foglalkozó emberek száma ez sajnos valóság, mely létszám és színvonal csökkenést, nehézséget okoz lovas rendezvényeinken is.
Az újságcikk, melyre megpróbálok felelni, az 1800-as évektől említi, sorolja a lovasélet ezen ágát, de akkor honnan volt a ló? A mezőgazdaságból, az iparból, katonaságtól. A valaha az emberiséget felemelő csodálatos állatot a technika fejlődése kiszorította az említett területek mindegyikéből. Maradt a sport és kedvtelés, igen, de így a ló nem hoz, csak visz.

Ezt szemléltetve, egy valamirevaló ló, ha azt szeretnéd, hogy ne le-, hanem felnézzenek rá és lovasára, 1 millió Ft alatt nincs. Ehhez a felszereltség az újabb egymillió, és az évenkénti tartása a harmadik, ha magad nem tudod megoldani. Egy kettesfogatnál ezt szorozd hárommal. De hát manapság honnét van a ló? A 90-es évek táján néhányan beszereztünk lovakat, ki munka, ki kedvtelési lovagoltatás, ki tenyésztési céljából. E helyzet szolgált alapul az akkori évek lovasrendezvényeinek megrendezéséhez. Három-négy évig hangulatos kis rendezvényeket sikerült létrehozni, Bőről, Simaságról, Egyházasfaluból és Kőszeghegyaljáról hívtuk a lovasokat, akik szívesen jöttek, illetve várták hívásunkat. Ezt követően néhai polgármesterünk, Molnár Sándor ötlete alapján kerestük fel a nagycenki méntelep igazgatóját, ők bonyolították az akkori ÉNY-i lovaskerületi akadályversenyek rendezését. Megbeszélés során megegyeztünk, hogy évente ezen versenyek 1 fordulója Csepregen kerül megrendezésre, de néhány év múlva náluk is átrendezések jöttek, és így csak ott vettek részt versenyeikkel, ahol a teljes felszerelést és rendezvényszervezést helyileg biztosítani tudták.
Szeretném megemlíteni, hogy az utolsó évben a helyi hagyományőrző egyesület 1300 belépőjegyet értékesített. Ezek az ugró akadályversenyek nagymértékben növelték a színvonalat és az érdeklődést. Sajnos helyileg nem tudtuk biztosítani a szükséges elvárásokat. A hagyományőrző egyesület ugyan próbálta különböző játékos, ötletes dolgokkal pótolni a hiányt, de a következő évre megfogytak az érdeklődők, és fogytak a vidéki és helyi lovasemberek is, két kezünk elég a létszámellenőrzéshez, plusz akad néhány fiatal (amíg más szellő meg nem simogatja őket).
A 2010-es években ugyan háromszor elmaradt a rendezvény, kétszer időjárás miatt, 2020-ban a Covid-járvány miatt. Jelen évben is úgy látszott, hogy megint elmarad, de napján, pünkösdhétfőn délben hallva a tilalmak enyhítését, felkerestem Varga Lajos lovascimborát, hogy nem tudnánk-e még összehozni valahogyan. Gyors telefonálás, akiket el tudtunk érni, pályaépítés, és 15 órakor indult a verseny Varga Lajos birtokán. Négy kettesfogatfutam, 1 egyesfogat és az ifjúságból 5 fő a nyereg alatti lófuttatásban. Közülük Csonka Antónia lett a győztes, azaz a pünkösdi királynő. A kettesfogatban a 68 éves Varga Lajos házigazda végzett az első helyen.
Hát igen, összehoztuk, de tudomásul kell vennünk a világ változásait, mely nagyon befolyásolja a lovaséletet is. Pillanatnyilag kezd felcsillanni egy újabb reménység (vagy nehézség?), most rendezési helyeket, szervezőket keresnek. Szeretném, ha helyileg az ifjabbak fel tudnák vállalni, folytatni a hagyományt, amíg tudunk, segítünk.

Fenti gondolataimat zárva, kérem engedtessék meg, hogy megemlítsek néhány nevet nagy-nagy tisztelettel: Major Albert, aki utoljára 2019-es rendezvényünket elnökölte, 5-6 évig volt rendezvényeink versenybírója, és néhány évig járt hozzánk a helyi fiatalokat oktatni. Molnár János nagyszerű lovasbarát, aki szinte az egész Kőszeghegyalja lovastáborát hozta rendezvényeinkre. Tőlük az elmúlt év folyamán sajnos végleg búcsúznunk kellett. Áldás emléküknek!


Lágler József

 

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.