Az I. világháború településeinken III

„Locsmándról jelentik, hogy a már féléve bekvártélyozott ulánusok indulófélben vannak. Körülbelül az aratást még megvárják, s azután otthagyják jó helyüket. Igen szép tőlük, hogy minden mezei munkában és az aratásban is részt vesznek"...
A cikkből kiderül, hogy a 13. ulánus ezred pótszázadának Bükről áthelyezett katonái nem tértek vissza a nagyközségbe. Viszont ahol állomásoztak, így Csepregen és a két Szakonyban is, szabad idejükben lovaikkal együtt segítették a mezei munkák elvégzését. Ugyanis az 1914 nyarán történt mozgósítás után nem csak a hadköteles férfiak zömét hívták be fokozatosan a katonasághoz, hanem a lovak jelentős részét is besorozták és felvásárolták. Így a mezőgazdasági munkáknál nem csak a férfierő hiányzott, hanem igás állat is jóval kevesebb volt a szükségesnél.
A megye települései, illetve gazdaságai hadifogoly munkacsoportokat - legalább 30 főből álltak - igényelhettek. A kisebb gazdaságokba 1-1 személyt is biztosítottak. 1915 tavaszától kezdődően egyre több településen vették igénybe e lehetőséget, s kértek szerb vagy orosz foglyokat a katonáskodó munkaerő pótlása céljából a megye hadifogoly táboraiból. Az alkalmazásuk feltételeit a földművelési miniszter szabályozta. Sopron megyében a legtöbb hadifogoly a boldogasszony(falva)i [ma Frauenkirchen Ausztriában] és a sopronnyéki [ma Neckenmark Ausztriában] fogolytáborban tartózkodott.

A Soproni Napló - Sopronmegye 1915. augusztus 8-i száma 4. oldalán: „Varsó és Iwangorod bevételének híre Csepregen" címmel olvashatunk tudósítást. „Csütörtökön... érkezett meg a hír Csepregbe, amely rendkívül nagy érdeklődést keltett a városban. Az ott tartózkodó 13. ulánus ezred díszfelvonulást rendezett, trombitaszóval járták körül a várost. Simon Géza főszolgabíró lakása elé érve Stonawsky kapitány, a felvonulás rendezője, hálás szavakkal köszönte meg a főszolgabíróhoz intézett beszédében azt a meleg, szíves fogadtatást, amelyben úgy a lakosság, mint a hatóságok részesítették a katonaságot. - Tegnap este pedig Csepreg város közönsége rendezett szép tüntető felvonulást Varsó és Ivangorod elfoglalásának örömére. Több ezerre menő közönség Simon Géza főszolgabíró vezetésével a tiszti kaszinó elé vonult. Simon Géza főszolgabíró lelkes szavakkal üdvözölte a katonaságot, és ecsetelte azt a nagy lelkesedést, amelyet szövetségeseink győzelme a csepregiekből is kiváltott. Sienkiewitz kapitány válaszolt a beszédre, és ismételten köszönetét fejezte ki a csepregiek szíves vendégszeretetéért, melyet megőriznek majd akkor is, ha hazájukba térve, visszagondolnak a Magyarországon töltött napokra. A menetet 24 lovaslegény kísérte fáklyákkal a kezükben, a szónokok körül pedig hat legény és hat leány volt elrendezve magyar ruhában, akik a beszédek elhangzása után bemutatták a lengyel katonáknak a magyar táncot."
A Sopronvármegye 1915. szeptember 16-án a 4. oldalon „Műkedvelő előadás Csepregen" címmel arról tudósít, hogy „a csepregi ifjúság a háborúban elesett hősök özvegyei és árvái felsegítésére f. évi augusztus 20-án és 27-én műkedvelő előadást rendezett. - A „Sárga csikó" népszínművet adták elő. Az előadás igen jól sikerült... 631 koronát jövedelmezett, mely összeget a csepregi takarékpénztárban helyezték el..."
A Soproni Napló - Sopronmegye 1915. november 19-i szám 3. oldalán hozzák az olvasók tudomására, hogy „Elmennek a csepregi ulánusok. " A napokban kelnek útra Csepregből az ulánusok. Messze északra mennek innét, nem harcba-háborúba, de megtartani azt, amit már megszereztünk. Csepregen az ulánusok jó emlékeket hagynak hátra. Eleinte nem szívesen látták őket, de került-fordult az idő, a csepregi nép megbékült velük. Először persze az asszonynép békült meg, és nem egy leány sajnálja is most a távozásukat."
A Soproni Napló - Sopronmegye 1915. december 3-án a 3. oldalon már azt közli, hogy „Elmentek az ulánusok. Locsmándról írja tudósítónk: Nehéz volt a válás, nehéz a búcsúzás. 11 hónapig örömben, búban, bánatban együtt voltunk. Csepreg, Szakony, Gyalóka, Vis, locsmándi leányok búsulnak az ulánus katonák után. Még januárban hidegen, húzódozva fogadtuk a polák katonákat. Közben háborúba is mentek közülük, s sebesülten jöttek vissza. Bécsiekkel is kiegészítették a csapatokat. Locsmándon igen jól érezték magukat. Búcsúzáskor kedves főhadnagyuk az egész községtől szép beszédben búcsúzott..."
Sopron vármegye alispánja 1915-1916. évi jelentése szerint a pótszázad lengyel és rutén legénysége 1915 decemberében Lublinba került.
A Soproni Napló - Sopronmegye 1945. december 24-i száma 3. oldalán olvashatjuk: „Karácsonyi ünnepélyek a megyei tartalék kórházakban.
Miként tavaly, az idén is a különböző vármegyei tartalék kórházakban szeretettel gondoskodnak arról, hogy a sebesültek karácsonyi ünnepét kedvessé tegyék. Mindenütt a tartalék kórházak vezetői a közönség körében gyűjtést rendeztek, amelyek igen szépen sikerültek. Így tehát bőven jut az idén is a kis Jézuska ajándékából a sebesült harcosoknak..."