A XXV. büki aratóünnep elé

A következő években újabb települések csatlakoztak, és 1990-ig közel harminc falu kapcsolódott be valamilyen módon az évente sorra kerülő tájrendezvénybe. A rendszerváltó választási évben úgy döntött a szervező bizottság, hogy onnantól kétévente kerüljön megtartásra a sorozat. A büki önkormányzat és a művelődési ház viszont vállalta, hogy 1991. augusztus elején - Répce-menti jelleggel - megszervezi a már korábban is emlegetett kézi aratási bemutatót. Ha sikeres lesz, két évenként szintén megrendezésre kerülhet, akár más településen is.
Az előkészületek a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kezdődtek, ahol tanulmányoztam a 1980-as évek - főleg alföldi - kézi aratóversenyei alapján készült, országos segédanyagot és forgatókönyvet. Majd Szabó József helytörténész Hagyományos paraszti gazdálkodás a Répce-vidéken c. kézirataiból az aratással kapcsolatos részeket olvastam át. Ezek alapján készítettem egy forgatókönyvet, melyet és a következő teendőket átbeszéltem dr. Szele Ferenc polgármester úrral, aki kezdettől támogatta elképzeléseimet és a rendezvényt. Felkerestem a büki TSZ elnökét, Wilheim Andrást, akinek tetszett az ötlet, és vállalta a házigazda szerepét. Javasolta, hogy a következő térségi elnöki értekezleten vitassuk meg a környező TSZ-ek vezetőivel. Mivel a rendezvényt - az idegenforgalomra tekintettel - a fürdőn és közelében terveztük, társrendezőként bevontuk Joós Tamást, a Bükfürdői Szabadidő Központ vezetőjét is. A TSZ-elnöki összejövetelre már közösen mentünk és teljes támogatottságot kaptunk az elnököktől és a Vas Megyei TSZ-Szövetségtől is. Két módosításhoz ragaszkodtak: ne verseny, csak bemutató legyen, s elvetették a mezőn történő közös kaszakalapálást is.
Ekkortól felgyorsult a szervezés: a mezőgazdasági nagyüzemek összeállították az arató bandákat, készíttettek köteleket, mi pedig - közösen és megosztva - bonyolítottuk az előkészítő feladatokat. Gyönyörű időben megérkeztek a csapatok a Szabadidő Központhoz. Ott rövid eligazítás után felállt a menetoszlop. Elöl az Uraújfalui Asszonykórus, majd a büki banda és a többi arató. Nótaszóval vonultak ki a mezőre. Majd a bükiek és utánuk beállva a sorba, a többi banda is elkezdte az aratás. Minden szakszerűen zajlott a hagyományok alapján elkészített forgatókönyv szerint. A részt vevő üzemek a házigazdán kívül: a Chernelházadamonya központú Répcevölgye MTSZ, a Simasági Május 1. MTSZ, a Szelestei Kőris-menti MTSZ, a Répcelaki Nagy Mező MTSZ és a Répcelaki Állami Tangazdaság. És volt több jövőbe mutató, nem tervezett momentum: Bőből is érkezett aratóbanda, kiket az akkori iskolaigazgató szervezett az alkalomra. A chernelházadamonyai TSZ-elnök lovaskocsin érkezett - nagy feltűnést keltve - és hozta az aratópálinkát a bandájuknak, amivel természetesen a többiek is el voltak látva. Az itallal és az uzsonnával a közelükben levő nézőket is megkínálták.
A megfelelő propaganda és a sajtó támogatása mellett sem számítottunk ekkora közönségsikerre. Már a menettel sok érdeklődő vonult a mezőre. A búzatáblánál kisebb tömeg várt bennünket. Majd sorban álltak le a fürdőre jövő autók az útszélén, s a nézők hada egyre terebélyesedett.
A kévék összerakását követően ismét felállt és nótaszóval a fürdőbejárat közelébe vonult a menet, melynek élén két marokszedő haladt az aratókoszorúval. Azt átnyújtották a TSZ-elnöknek, aki viszont a zsákokban odakészített aratórészt, a polgármester pedig az emléklapokat adta át a bandáknak, s meghívták őket vacsorára a Fürdőétterembe. Nagy sikert aratott az Uraújfalui Citerazenekar és Asszonykórus műsora is.
A következő, s egyben utolsó 1992. évi VII. Répce-menti Napok megnyitóját egy település sem kérte, sőt a bekapcsolódók köre is szűkült. Így ismét Bükfürdőn tartottuk a nyitó rendezvényt, melyhez már az aratási bemutatót társítottuk. Az előző évi szervezéshez hasonlóan folyt minden mint a karikacsapás. Ekkor vette kezdetét a közönség nagy részének uzsonnával kínálása a polgármesteri hivatal dolgozóinak közreműködésével. Nagy sikere volt az Uraújfalui Citerazenekar és Asszonykórus folklór; valamint Joós Tamás tekerőlantos műsorának, s az azt követő örömzenének. A labdarúgó VB miatt kisebb volt az érdeklődés az előzőnél, de a rendezvény népünnepéllyé alakult át.
Az 1993. évi aratási bemutatóra már rányomta bélyegét a mezőgazdasági üzemek átalakulása, egyesek megszűnése. Kevesebb aratóbanda érkezett, s a fürdőbejárattól nagyon messze volt a búzatábla, melyen a bemutató zajlott. Így még kisebb lett az érdeklődés, még úgy is, hogy a Danubius Hotel vendégeinek jó része az ablakokból figyelte az eseményeket.
A rendezvény a következő években is megtartásra került, de 1994-től megújítva. Az akkor induló Büki Ünnepi Napok nyitóprogramja lett. Azóta Kátai Ferencné műv.házigazgató ötlete nyomán Bükön istentisztelettel kezdődik, majd lófogatos mezőre vonulással folytatódik a program. Ezzel elértük a csepregi és környékbeli lovas gazdák bekapcsolódását is. A fogyatkozó csoportok helyére önkéntes szervezéssel beléptek az őrimagyarósdiak, a nagygeresdiek, később a vitnyédiek, majd a hegyfaluiak. Egyre több művelődő kisközösség tagja került be a TSZ-tagok helyére az arató bandákba. A büki TSZ összezsugorodott, s már legtöbbször Patthy Sándor földjén került megtartásra a bemutató. A törökbálinti és nagytétényi csapatokkal már dunántúlivá szélesedett a rendezvény.
Kondora István többször is a búzaföldön táncoltatta csoportját, de Kátainé idejében a folklór műsor nagyobb része és az „aratóbál" bekerült a település központjában levő sörsátorba. Ezen Benkőné Klára Júlia egy idő után változtatott, s ismét minden a fürdőn és közelében zajlik, egyre színesedő programokkal. Ezekre Tóth Tamás még rátett egy lapáttal, s már előző nap Etno-Folk Forgatagot rendeznek, a hálaadó mise pedig ökumenikus szertartássá alakult.