2023. február 5. vasárnap
[Répcevidék]

A „világhírű csepregi bor”

Sági Ferenc
Mikor 1980-ban a nagyközségbe költöztünk, többször volt alkalmam megkóstolni a „csepregi rettenetes”, „ötemberes” [négyen lefognak, míg az ötödik beléd tölti] és a „guggolós” [guggolva kell elmenni az ablak alatt, nehogy beinvitáljanak egy pohárkára] borokat. O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások c. könyvében az „Ízetlen, mint a csepregi ital [bor]” szállóige olvasható. Persze egyes gazdáknál még akkor is jó minőségű volt a csepregi „hegy”-ek leve.

Mikor 1980-ban a nagyközségbe költöztünk, többször volt alkalmam megkóstolni a „csepregi rettenetes", „ötemberes" [négyen lefognak, míg az ötödik beléd tölti] és a „guggolós" [guggolva kell elmenni az ablak alatt, nehogy beinvitáljanak egy pohárkára] borokat. O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások c. könyvében az „Ízetlen, mint a csepregi ital [bor]" szállóige olvasható. Persze egyes gazdáknál még akkor is jó minőségű volt a csepregi „hegy"-ek leve.
Az önkéntes tűzoltók - a soproni és a kőszegi mintákat látva - 1979-ben ismét útjára indították az 1940-es évek végén abbamaradt szüreti felvonulást. Hamarosan - erőteljes tanácsi közreműködéssel - megtörtént a hegyközség újjászervezése. A következő évtizedekben Molnár Sándor, Pócza János, Köő Arthur, Sárváry József, Horváth József és mások irányításával, kemény szervező és meggyőző munkával, tanulással új korszak bontakozott ki a csepregi szőlőtermelésben és borászatban.
A honismereti kör foglalkozásain többször szóba kerültek a település megújításra szoruló hagyományai, közte a borászatiak is. Horváth István tagtársunk többször is emlegette, hogy még a 20. század elején is készítettek aszúbort Csepregen. „Novemberi fagyban szedtük a mángut [az aszúsodott szőlőszemeket], majd oda fagyott a kezünk." Ezekből készítették a finom italt. Néhány évvel a csak szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozó rendezvényünk után, késői szüretelésű fehér szőlőjéből Pócza János ismét készített aszúbort. Miután a tokajiak az elnevezést levédették, a máshol is előállított, hasonló nedűket ekkor már jégbornak hívták.
Sokáig nem tudtuk, hogy mikor és hogyan került az aszúbort adó szőlőfajta Csepregre? Nemrég kaptam meg elektronikus levélben néhány kézíráslap képét Balogh Jánosné dr. Horváth Teréziától. A fotók nagyapja, (Csói majd) dr. Csepregi Horváth János emlékirataiból készültek, amelyekből ő is épp most közölte egy külön kiadványban többek közt ezt az adalékot. Itt bukkant elő a megoldás, hiszen a 19. század második felében a csepregi iskolások tanultak is erről. Íme: „Még valamit tudnia kellett akkor minden csepregi tanulónak. Azt, hogy az 1832. évben termett csepregi bor világhírű volt. Ennek az a magyarázata, hogy a város földesura gróf Jankovich Izidor, az 1820-as években Tokajból szerzett be gyökeres szőlővesszőket és azokat Csepreg sárga kavicsos [talajú] szőlőjében ültette el, és így azokon termett a világhírű csepregi bor. A gazdák is kaptak ily szőlővesszőket, és ezek termését fagyosaknak nevezték, mert ezek fürtjei október végén értek meg és igen édesek voltak."
SF

 

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.