A Nagycenki Cukorgyárak Rt. a Tanácsköztársaság évében

Csak az volt érvényes a vezetők döntései közül, melyet a tanács tagjai ellenjegyeztek. 1919 nyarán a Nagycenki Cukorgyárak Rt-hez ideiglenes termelési biztosul Patzenhofer Rudolfot, az rt. egyik fő részvényesét és akkori ügyvezető igazgatóját nevezte ki a Népgazdasági Tanács elnöke.
Az 1919. dec. 30-i, egyébként 50 éves jubileumi közgyűlésen (az rt. 1869 decemberében alakult meg) az alábbiak is elhangzottak a Patzenhofer Rudolf által beterjesztett igazgatósági beszámolóban: A kedvezőtlen időjárás miatt 1918-ban késett az őszi gabonák vetése, de 1919-ben a tavasziakkal és a répával is gondok voltak. A gabonatermés silány lett. „A nyert répa az összes gazdaságokban nagyon rossz minőségű volt, ami a kései bevetés, a nem idejében való művelés és a száraz időjárás folytán keletkezett. Március havában kezdődött a proletárdiktatúra, mely először a gyári üzemet, aztán a [mező]gazdasági üzemeket [a bükit, meggyespusztait, keresztényit, kislédecit, stb.] is szocializálta. A cselédek és munkások béreit meghatározta [10-80 %-kal megemelték], ami a kiadások óriási emelkedését vonta maga után, úgy, hogy a kb. négy hónapi proletár uralom alatt csupán a gazdasági üzemekben 5 millió koronával többet fizettünk ki, mint az 1918. év ugyanoly időszakában. [Időközben a korona is sokat veszített értékéből!] Nagy kárt okoztak még a proletárdiktatúra által elrendelt marharequirálások, különösen a vas megyei [a söptei és táplánszentkereszti] gazdaságokból elrequirált állatok értéke nem készpénzben lett kiegyenlítve, hanem jóvá íratott. Kérdéses, hogy a még kint levő kötelezettségeket behajtani sikerülend-e. A mezőgazdaságokban szükségelendő üzemanyagok óriási módon megdrágultak. Mindezen 1919 évi veszteségekkel és túlkiadásokkal szemben kellő bevétel nem áll rendelkezésünkre, különösen azért, mert a munkásoknak kiadott nagy mennyiségű természetbeni szolgáltatások és a silány gabonatermés miatt sokkal kisebb mennyiségű termény került eladásra, és a gabonaneműek áremelkedése sem volt képes kellő kiegyenlítést előidézni. A répáért járó bevételi összeg a csekély mennyiség következtében, dacára az áremelkedésnek, sem lesz kielégítő. Mindezen okok következménye az lesz, hogy az 1919-es mezőgazdasági év tetemes veszteséggel zárul... A kommunizmus által előidézett munkafegyelem lazulása, a munkaidő megrövidítése [8 órára], elégtelen munkaerő és túl magas munkabérek a gyári üzemekben is súlyos károkat okoztak, és csak annak a körülménynek, hogy a proletáruralom alatt a munkáslétszám csökkent [többen bevonultak a Vörös Hadseregbe az ország határait megvédeni], tudható be, hogy a veszteségek nem váltak mérhetetlenné.
A gyári üzemekhez szükséges üzemanyagok, különösen a kőszén beszerzése a múlt évi kiadások kétszeresét követelte, és a répafeldolgozás költségei a békeévekhez viszonyítva a hétszeresére rúgtak [ebben is jelentős szerepe volt a korona inflációjának]. Ezzel szemben... nem lehetett a bevételi összegek megfelelő emelését elérni és túlkiadásainkat a fogyasztókra hárítani. A cukor ára a kormány által lett megszabva, s az engedélyezett áremelés egy része fogyasztási adó címén tőlünk behajtatott."
A kommün bukása után mindent visszakaptak a régi tulajdonosok, s módosítottak a munkásoknak kedvező intézkedéseken. A Nagycenki Cukorgyárak Rt. említett közgyűlésén az is kiderült, hogy az 1918. július 1-től 1919. június 30-ig tartó üzleti évet jelentős nyereséggel zárták. „Ez csak annak a körülménynek köszönhető, hogy még a múlt üzemévadból származó nagyobb cukormennyiséget sikerült magasabb áron értékesíteni, és hogy a múlt évi cukoreladás utáni végösszeg az idei év mérlegének javára írandó." A részvényekre 350-350 korona osztalékot fizettek, az igazgató tanács (a legnagyobb részvényesek) hat tagja kapott összesen több mint 69.000 koronát és 10.000-ről 30.000-re emelt működési díjat. A felügyelő bizottság tagjai (3 fő - szintén a nagyobb részvényesek közül) évi személyenkénti jutalomdíját 2.400-ról 4.000-re emelték „a pénz általános értéktelenedése miatt." A kötelező tartalékképzés mellett a nyugdíjalapot 100.000 koronával emelték fel, és 500.000 koronás „Jubiláris segélyalapot" létesítettek a „szűkölködő tisztviselők, alkalmazottak és munkások, valamint ezek özvegyei és árvái segélyezése céljából". A segélyeket a fenti alap kamataiból fizették az igazgatóság döntése után. Egyébként a Nagycenki Cukorgyárak Rt mindkét üzeme alkalmazott orvost. (Bükön először dr. Wallenstein József, majd dr. Takáts József személyében.) Az orvosi vizsgálatért és a felírt gyógyszerekért a dolgozóknak és családtagjaiknak nem kellett fizetni. 1893-ban pedig megalakították betegsegélyező pénztárukat, mely nyugdíjpénztárként is működött. A büki betegsegélyző pénztárba a munkások keresetük minden 1 forintjából 1,25 krajcárt, a munkáltató pedig a fizetések után 1 forintonként 0,66 krajcárt tartozott befizetni.
Az rt. 1919/20. évi mérlege még az előző évinél is nyereségesebb lett, igaz, a korona értéke is tovább csökkent.