A Madárvárta híreiből

A képen látható tövisszúró gébics hím példányát az ötödik CES-napon fogtuk a 3a jelzésű hálóban. 2004 óta minden év költési időszakában fogunk ugyanezzel a hálóval egy-két hím és/vagy tojó tövisszúró gébicset. Azonban a gyűrűszámok alapján majdnem minden évben új fészkelőket fogtunk ugyanazon a költőterületen (territórium). Csak három, előző évben gyűrűzött madarat fogtunk vissza. Ennek egyik oka, hogy mind a hím, mind a tojó tövisszúró gébicsek mindössze 20-30 százaléka tér vissza évről évre korábbi territóriumába. A másik, hogy a madarak nagy része elpusztul a vonulás, telelés során, és ezeknek a példányoknak a költőhelyét foglalják el a túlélők. Vizsgálataink alapján a hazai tövisszúró gébicsek kb. felének van esélye megélni a következő fészkelési időszakot. A hímek és a tojók túlélési valószínűsége között nem tapasztaltunk lényeges különbséget. Néhány gyakori énekesmadár faj túlélésével kapcsolatos eredményeink itt olvashatók: https://biozoojournals.ro/.../c.../acc/nwjz_e191601_Kiss_acc.pdf

Félidejénél tart az idei CES-program, javában zajlik a költési időszak. Az ötödik CES-napon fogott madarak jelentős része még kotlófolttal rendelkezik, mint a mellékelt fotókon látható nagy fakopáncs és csuszka tojó példányai. Azonban fogtunk már idén kelt, fészkükből kirepült fiatal kék cinegét és barátposzátát is. Visszafogtunk egy tavaly októberben, Tömördön fiatalon gyűrűzött hím fekete rigót. Az őszi vonulás csúcsidőszakában gyűrűztük, valószínű északibb területről érkezett, mégis ide tért vissza költeni. A vadrózsabokrokon (gyepűrózsa-) sok virág van, gazdag csipkebogyótermésben bízik ember és madár.