A hátsó szobában volt az esküvő

egy fiatal pár költözött a településre. Miért is jön Gyalókára két fiatal otthont teremteni? Mit lehet itt csinálni? Miért választották pont ezt a környéket? Milyen céljaik vannak itt?
Cseh Jánossal és feleségével, Németh Zsófival beszélgettünk. A húszas évek derekán járó pár tavaly novemberben barátaiknak nézték meg azt a házat, ahova idén tavasszal végül ők költöztek be.
János Dömösről származik, ami a Dunakanyarban található, Budapesttől 45 km távolságra. Tíz évet élt Sopronban albérletben, ezalatt az idő alatt tanult és dolgozott. Erdőmérnöknek tanult az erdészeti egyetemen, nyaranta pedig egy cégnél dolgozott Kapuváron. Mikor Gyalókára költöztek, fontos szempont volt az is, hogy mindkettejüknek a munkahelye közel legyen. Így pont félúton van az otthonuk János és Zsófi munkahelye között. Még soproni évei alatt ismerkedett meg Zsófival, néptáncon találkoztak, ugyanis mindketten néptáncosok. Zsófi Érdről származik, Győrben tanult gyógypedagógiát, és Győrből költözött Sopronba Jánoshoz albérletbe.
Sopronban élő barátaiknak segítettek házat keresni Gyalókán. Az interneten látták, hogy itt sok eladó ház is van. A jelenlegi ház, melyben laknak már tavaly novemberben megtetszett nekik, és húsvétkor a lánykérést követően - ezután még komolyabban tervezték a jövőjüket, megvásárolták a házat. 8300 négyzetmétert vásároltak, a házhoz három telket is vettek. Ez is a döntésük mellett szólt, hiszen éppen nagy telket szerettek volna a ház mellé. Első alkalommal már a falu lakói kíváncsian fogadták őket. Már kezdetekkor is nyitottak voltak velük, ahova bekopogtattak, ott segítőkészen fogadták őket, illetve tájékoztatták, amiről kellett. A település vezetése, valamint az önkormányzati dolgozók is könnyen elérhetőek, rugalmasak és segítőkészek velük, ahogy azt János meséli. A ház előző tulajdonosával azóta is ápolják a kapcsolatot, sőt mondhatni baráti viszonyban vannak, és majdnem szomszédok is. Segítik egymást, amiben tudják. Ideköltözésükkel kapcsolatban még olyan érveket hoztak fel, hogy a buszközlekedés nagyon jó, az iskola és óvoda is közel van, ami majd a későbbiekben fontos szempont lesz a számukra. „Gyalóka mindenhez közel van"- mondja János. Közel az osztrák-magyar határ, erdők, ahol lehet kirándulni, fürdők, stb. Zsófi annak is örül, hogy kollégiumi évei alatt megismert barátnője nagyon közel lakik most hozzá, a szomszéd településen, illetve, hogy a faluban minden héten van mise, annak ellenére, hogy milyen kis létszámú a település.
Távlati terveik, hogy szeretnék a házat szépen berendezni, nem modernizálni, ugyanis nekik pont az akkori állapota miatt tetszett meg a régi bútorokkal együtt. A szépítés tehát a cél, nem a modernizálás. A nagy teleknek meg különösen örülnek, így a falu előnyeit ki tudják használni. Tudják, hogy a falusi életnek hátrányai is vannak, de megpróbálják az előnyeit kihasználni. Felszántatták a kertet, amibe jövőre mindenféle zöldséget szeretnének ültetni. Örülnek, hogy a telkeken rengeteg gyümölcsfa van. Háziállat tartással is szeretnének foglalkozni, először tyúkokkal, aztán jöhetnének a nagyobb háziállatok is. János szerint „hely van a munkára, csak idő kell és akarat".
Örülnének, ha ismerősök, fiatalok is ideköltöznének, akikkel tudnának barátkozni, de félre értés ne essék, ők az itt élő idősebbekkel is szeretnek beszélgetni, tanulni tőlük! Zsófi szerint egy jó közösség úgy jöhet létre, ha fiatal és idősebb is összefog.
2015. október vége óta pedig hivatalosan már nem is jegyesek teljesen, hanem félig házastársi viszonyban vannak, ugyanis a polgári esküvőt megtartották új házuk hátsó szobájában. Az igazi lakodalomra is hamarosan sor kerül.