2021. június 18. péntek
[Répcevidék]

A hajdani csepregi pünkösdi lófuttatások egyik krónikása

Balogh Jánosné Horváth Terézia
Fény derült a kritikus újságtudósító kilétére

A reformkori csepregi „lófuttatásokról" - amelyek győztese egy évre a „pünkösdi király" rangot nyerte - 1840. június 20-án, a Pesten kiadott Társalkodó című lapban megjelent (az eddig ismert leghosszabb és legkésőbbi) helyszíni tudósítás szerzőjét így üűntették föl: „Vasmegyéből, Ignácz". Ennek az írói névnek a feloldását még nem ismertem „A pünkösdi király Csepregen és Jókainál" c. könyvem írásakor, 2005-ben. Nemrégiben bukkantam a megfejtésre: Gegő Eleket rejti a név, aki papi ember volt. 1826-ban lépett a ferencesek rendjébe. Egyetlen eddig ismert portréja szerzetesi ruhában ábrázolja. Korábban Pesten működött, de hazafias és különösen a magyar nyelvet propagáló szónoklatai miatt 1837-ben „száműzték" Szombathelyre, attól kezdve az ottani ferences rendházban élt (ma Assisi Szent Ferenc Kollégium, Aréna u. 1.). Onnan jutott el egyszer Csepregre is, ami akkor még Sopron megyéhez tartozott.
Ki volt Gegő Elek?
Nemcsak pap, hanem tudós is, aki sokat kutatott és publikált, 1835-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Munkásságának méltatója, D. Mátai Mária szerint nemcsak történész és néprajzi író, hanem szónok, nyelvész, pedagógus, népművelő, aki földrajzzal, folklórkutatással, művelődéstörténettel is foglalkozott, akkor még alig vagy nem is létező tudományok előfutáraként. Figyelemmel kísérte és örömmel üdvözölte a reformkori változásokat. Célja és vágya az volt, hogy a népet szolgálja, hogy a köznép műveltségét, kulturális színvonalát emelje, hogy az ifjúságot tanítsa, látókörét szélesítse.
A csepregi pünkösdi lóverseny ismertetése is indokul szolgált számára, hogy a haladásra buzdítson. Az akkor 35 éves, és 39 éves korában már el is hunyt Gegő Elek így kezdte 1940-es csepregi élményeinek leírását: „A' nap alatt reméllhető emberi élet' felén tul vagyok, 's még is tegnap láthaték előszer magyar népünnepet." Cikke végén hosszan elmélkedett arról, hogy mi mindent lehetne ebből az rendezvényből kihozni. Csak ennyit idézek: „Ezt látám 's tapasztalám én a' czimzett népünnepen, mit ha biráló észrevételimmel követek, minden szívtelen megrovás nélkül mondhatom, hogy itt a' hajdankorban talán nemesebb irány törpül 's álutra tér. Jelenleg ugyan is, nem levén sem anyagi, sem szellemi iránya, nem levén sem örökre alapított, sem évenkint előforduló díja, az egész népünnep e' silány alapon fenekszik, hogy egy ifju, jó futó lova után, bárha ezt pénzen bérlé is, pünkösti király czimet nyer [...]". Gegő arra hívta föl a rendezők figyelmét, hogy „ipart 's erkölcsiséget előmozdító ünneppé alakíthatnák" ezt a népszokást.
Gegő Elek után magam is hozzáfűzöm kritikámat a témához. Sajnálatos, hogy Csepreg hagyja feledésbe menni ezt a hagyományt, amely pedig nagyon sajátos színt adott múltjának. Annak idején Jókai Mórt is megihlette, és beépítette az „Egy magyar nábob" című regényébe, amint ezt bemutattam a fent említett könyvemben. - Bár a helyi hagyományápolók 1993-ban jó érzékkel felújították a lófuttatással nyert pünkösdi királyság népszokását, annak évenkénti gyakorlása azonban bő két évtized után elmúlt. Pedig ha továbbra is tartottak volna lóversenyeket, ez a rendezvény lehetne a helység látványos specialitása, és Csepreg Város logójába is bekerülhetne egy vágtató ló képe.

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.