2021. július 30. péntek
[Répcevidék]

A csepregi cukorgyár és a Sopron vármegyei cukoripar kapcsolata II. rész

Sági Ferenc

Az üzem építési engedélyének megszerzése után Carstanjen Gusztáv intézkedett arról is, hogy a két Répce menti gyárat a Büki Vasútállomással (és egymással) iparvasút kösse össze. (Ezzel érdekeltsége lett a felsőbüki gyárban, majd az 1869-ben létrejött Nagyczenki Czukorgyárak részvénytársulatában, melynek részvényeiből is vásárolt.) Az állomásról kiinduló vágánypárról leágazás volt a büki gyárba, majd az iparvasút tovább folytatódott a csepregi üzemig. Bükről Csepreg felé menve az országút jobb oldala mellett haladt a Lócsi útig, majd az S-kanyarban átvezették az út bal oldalára, s ott folytatódva érkezett meg a felsőbüki gyártól kb. 4 kilométerre levő csepregibe.
A Csepregi Cukorgyár egyetlen fennmaradt fotója. A négyemeletes raktár (magazin) mellett látható a kétemeletes gyárépület, a szállításra használt vasúti sín és vasúti kocsi is.
Wiener Moszkó a 19-20. század fordulóján végzett kutatásai alapján leírta, hogy a csepregi gyárnak „igen magas volt a műszaki színvonala... A cukorgyárban 1869-ben az üzemerőt 5 gőzkazán és 10 gőzgép fejlesztette 71 lóerővel." A répa tisztítását egy mosógéppel végezték, aprítására egy répavágó gép szolgált. „A lé mindjárt kezdettől fogva lúgozás [áztatás] útján... 12 edényben, egyenkint 73,7, összesen 870 akó űrtartalommal nyeretett", 70-80 °C vízben felmelegítve a répaszeleteket. Egyéb berendezések: „5 tisztító-kazán, 2 lépároló műszer, 4 lepároló üst, 2 vacuum, s 18 csontszénszűrő." „Magyarországon elsőként alkalmazta a lúgozásos lényerést". E módszerrel jobban ki tudták oldani a répaszeletekből a cukrot, mint a többi üzemben használt sajtolással. Az 1880-as években már 10 gőzkazánja volt 1300 m2 fűtőtérrel, 16 gőzgépe 161 lóerőre. Továbbá: „1 mosógépe, 2 répavágója, 9 lúgozója, 24 szűrőgépe, 2 vacuumja, 7 elpárolító készüléke, s 10 szűrősajtója."
„A gőzkazánok és gőzgépek széntüzelésűek voltak, és transzmissziós szíjak segítségével hajtották a mosó-, reszelő- stb. gépeket." A pépet textilzacskókba helyezték el, és a választóüstökbe csorgott ki a cukros nedv. A répalé elpárologtatásához is gőzt használtak, zárt üstökben, légszivattyúk segítségével vákuumot teremtve." A cukorgyártási technológia által igényelt vizet a Répcéből biztosítani tudták. A felsőbükihez hasonlóan a kis folyó malomágát duzzasztóművel és zsilippel szerelhették fel, s a vizet téglával falazott csatorna vezette be a gyártelepre.
A csepregi gyár kő- és barnaszénfelhasználása 1887-ig évente kb. 80.000-120.000 q-t tett ki. A cukorlé derítéséhez, a cukor tisztításához mészre volt szükség, melyet a vásárolt mészkőből a gyár mészégető kemencéjében nyertek ki. A cukorlé szűréséhez a finomításban spódiumot (csontszenet) használtak, évente 3.500-6.000 q-t. Ezek beszerzési és szállítási költségei képezték a gyár kiadásainak egyharmadát. A gyárban légszesszel világítottak, melyet az üzemben házilag állítottak elő. Az sem véletlen, hogy a „tőkeerős környékbeli cukorgyárosok csoportja (Patzenhofer Konrád cinfalvi, Rothermann Rudolf félszerfalvi, Carstanjen Gusztáv kőhídi [és csepregi] tulajdonos, a Nagycenki Cukorgyárak Rt. [továbbá Rupprecht János, a sajtoskáli gyár és a soproni finomító tulajdonosa, Lenck Sámuel és Müller Paulin soproni kereskedők] 1881-ben Brennbergi Kőszénbánya Rt. néven társaságot alapítottak, amely megvásárolta az addigi bérlőtől, a Drasche családtól a brennbergi szénbánya berendezését és a bérlés jogát. A bánya az ő kezükben volt 1928-ig." (Idézet - kiegészítésekkel - Tömördi Mátétól.) E részvénytársaság igazgatóságának elnöke legalább 1887-1898 között Carstanjen Gusztáv lovag. Az említett gyártulajdonosok és kereskedők ott is vagy az igazgatóság, vagy a felügyelőbizottság tagjai voltak, ugyanúgy, mint - szinte valamennyien - a Nagycenki Cukorgyárak Részvénytársulatánál is.
Forrásaink szerint az 1867/68-as kampányban a csepregi gyár 30.000 q répát dolgozott fel. Az összfeldolgozás évi 100-220 ezer q-ra növekedett. A répát minőségtől és a szerződéstől függően kezdetben 100-130, később 130-200 krajcárért vették át métermázsánként. A gyár évi termelése 50 ezer q fehéráru előállítására nőtt. A készített termékek: a pilé, azaz fogyasztási cukor (szabálytalan alakú, fehér, darabos cukor) és a méliszsüvegáru (tiszta szirupból készített, süveg alakúvá préselt homokcukor) volt. Ennek egy részét Magyarországon értékesítették, hiszen a csepregi gyár azon három hazai üzem közé tartozott, melyek készítményeiket a fővárosban is meg tudták kedveltetni. Az exportra menő termékek árujegyén 1883-tól engedélyt kaptak a magyar címer használatára.

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.