2021. szeptember 19. vasárnap
[Répcevidék]

2021 – évfordulók Csepregen és a Répcevidéken

Sági Ferenc
2021 – évfordulók Csepregen és a Répcevidéken

 

425 éve, 1596. október 26-án a mezőkeresztesi csatában halt meg Nikolaus Gabelmann pedagógus, hadtörténetíró. Mecklenburgból származott, jogi tanulmányokat végzett. 1585-1587 közt késmárki rektor volt. Nádasdy Ferenc udvarába került, és ennek csepregi kollégiumát (alap-, közép- és felsőfokot magába foglaló iskoláját) vezette 1587-1588 között. 1589-től Páduában folytatta tanulmányait, 1591-től a gráci főiskola tanára lett. 1593-tól Rudolf magyar király Nádasdy ajánlatára hadi történetíróvá nevezte ki.

400 évvel ezelőtt, 1621. jan. 9-12. között támadták meg és dúlták fel a császári zsoldosok a törökkel szövetséges Bethlen Gábor hívei által kézben tartott Csepreget. A legalább 1223 áldozat, közel 220 elpusztított épület, az összes termény (bor, gabona, marha) elprédálása jelezte a vérfürdő és bosszúállás nagyságát. A meggyilkoltak között volt a csepregi evangélikus kollégium közel 300 deákja és Zvonarics Imre (szül. Sárvár, 1575 körül) csepregi prédikátor, író-fordító. (Sármelléki Nagy Benedek kőszegi iskolamesterrel Pázmány „Kalauzát" támadta Pázmány Péter pironságai c. művében. Az úr vaczoraia dolgaban kvloenoezoe tvdomanyokrvl... c. könyve (RMNy. 1326) 1625-ben Farkas Imre csepregi nyomdájában került kinyomtatatásra.)

375 éve, 1646-ban hunyt el Galgócon Brunszvik Tóbiás (szül: Galgóc, 1590). 1605-1620 között a Csepregi Kollégium rektora volt. „1620-tól Thurzó Szaniszló nádornak semptei prédikátora. 1620. május 11-én a szeredi szinódusban Felső-Duna melléki püspökké választották. 1622-re Semptére szinódust hívott össze. és az egyházi kormányzásról 20 cikkelyt alkotott... 1630január 22-étől szeredi lelkész volt, amikor a római katolikus vallásra tért; áttéréséről a következő munkát adta ki: Lelki gyötrelmeiről való vallástétele. Szered, 1630." (Wikipédia)

275 éve, 1746. január 27-én Téten hunyt el Tóth-Sipkovits János
református püspök. (Felsőszakonyban született 1673-ban.)
„Sopronban és Besztercebányán, majd 1702 körül Lipcsében és Halléban tanult. 1702 és 1707 között nevelősködött. 1707-ben hazatérve rektor és diakónus Győrben, 1709-től 1714-ig lelkész Pápán. Esterházy Ferenc zsoldosai a családjával együtt elűzték a városból. 1746-ig Téten lelkész, 1742 után az újjászervezett Győri Ref. Egyházmegye püspöke. Telekesi Török Ignác kuruc kapitány és felesége fölött elmondott gyászbeszéde jelent meg nyomtatásban, 1723-ban és 1733-ban." (https://www.ekmk.hu/index.php/helyismeret alapján)

 

260 éve, 1761-ben Csepregen született Haiszler György orvos.
„Az elemi iskoláit Sopronban végezte, teológiai tanulmányokat Győrben folytatott. 1789-ben, Bécsben szerzett orvosi oklevelet. Előbb Sopron vármegye tisztiorvosa, majd Szombathelyen Szily János püspök udvari orvosa. 1800-ban költözött Veszprémbe, és ott élt haláláig. 1800. június 30-án nevezték ki megyei főorvosnak (fizikusnak). Két vaskos kötetben a korabeli gyógyítás teljes ismeretanyagát feldolgozta és kiadta. Első orvosi munkája Pozsonyban jelent meg, a többit már Veszprémben adta ki, az utolsót 1831-ben, a nagy kolerajárvány idején." Veszprémben hunyt el 1841. augusztus 2-án. A fia volt Haiszler Károly, későbbi megyei főorvos. (https://www.ekmk.hu/index.php/helyismeret alapján)

180 évvel ezelőtt, 1841. 04. 27-én született Alsó-Bükön Dr. Gyurátz Ferenc ev. püspök, író, közéleti ember († Pápa, 1925.05. 03.) Részletes életrajza olvasható Bük város monográfiájában.

150 éve egyesült Berekalja Tompaházával Berektompaháza néven. Ehhez 80 éve, 1941-ben csatlakozott Pórládony. A település neve Tompaládony lett.

150 évvel ezelőtt, 1871. 02. 23-án született Csepregen dr. Boda János kanonok, az annuciáta nővérek magyarországi kongregációjának megalapítója. (Részletesen lásd: Pukler Zoltán: Szemelvények Csepreg vallástörténetéből 144-145. o.)

125 évvel ezelőtt, 1896. február 12-én született Sajtoskálon virtsológi Rupprecht - írói nevén: Marconnay - Tibor dr. (írói álneve: Beaulieu) író, költő, újságíró, műfordító, jogász; Garai Gábor költő apja. „A jogi egyetem elvégzése után újságíró lett, több lapnál is dolgozott." 1920-1942 között 11 könyve jelent meg. „Az 1930-as évek végén és a világháború éveiben Marconnay Tibor szélsőjobboldali nézeteket vallott... 1945 után sokáig nem jelenhettek meg művei, új kötete csak 1963-ban látott napvilágot." Budapesten hunyt el 1970. április 12-én. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Marconnay_Tibor alapján)

120 éve, 1901. július 28-án Nagygeresden született, és 70 évvel ezelőtt, 1951. október 12-én, Tapolcán hunyt el mesterházai Mesterházy Ferenc főispán.
„Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte. 1919-től 1923-ig a Keszthelyi Gazdasági Akadémián tanult, majd 1926-ban a budapesti tudományegyetemen doktorált. 1928-ban Nagykanizsán megválasztották szolgabírónak, 1930-ban Balatonfüreden főszolgabírónak. Veszprém vármegye főispánjának 1938. április 30-án nevezték ki. 1944. márc. 19-én lemondott tisztjéről és mesterházai birtokára költözött, ahol családjával a számukra meghagyott területen gazdálkodott. 1951-ben el kellett hagynia otthonát. Utazás közben Tapolcán érte a halál. Balatonfüredi tevékenysége idején csatornázási munkákat végeztetett, megépíttette a szennyvízderítőt, a Kéki-forrás vizét a település szolgálatába fogatta. A kiserdei teniszpályák létesítését támogatta. Külön gondot jelentett számára a járáshoz tartozó utak rendbetétele. Javaslatára kérték fel a füredi gazdák Darányi Kálmánt képviselőjüknek, akinek segítsége Füred számára sokat jelentett. Megkezdték a móló és a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet építését. Mesterházán a családi sírboltba temették" el. (https://www.ekmk.hu/index.php/helyismeret alapján)

90 éve, 1931-ben egyesült Zsira néven Salamonfa, Gyülevíz és Zsira.

90 évvel ezelőtt, 1931-ben született Csepregen Rákóczy Ferenc festőművész, grafikus. († Bp., 2000. 05. 23.)

75 éve, az 1945. december 22-én a Minisztertanács által elfogadott, a németek kitelepítéséről szóló 12330/1945. M. E. sz. rendeletet és a következő év elején megszületett végrehajtási utasítás értelmében 1946-ban kitelepítették a magukat az 1941. évi népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek valló polgárokat és családjukat. A jogfosztó rendeletek alapvetően megváltoztatták Sopron város és környéke etnikai összetételét. Térségünkben a legtöbb személyt Németzsidányból (ma Kiszsidány) telepítették ki.

70 évvel ezelőtt, 1951. 07. 21-én hunyt el Bozsokon Verebi Végh Gyula művészettörténész, múzeumigazgató, chernelházadamonyai földbirtokos. (Részletesen lásd: Wikipédia)

35 éve, 1986. február 10-én hunyt el Sopronban vitéz dr. Házi Jenő történész, levéltáros, az MTA levelező tagja (1938-tól), büki birtokos. Vásárúton (ma: Szlovákia) született 1892. április 16-án. Sopron szabad királyi város története [1526-ig] című 13 kötetes oklevélgyűjteménye ma is a volt Sopron megyei - benne a Répce-vidéki - települések fontos helyismereti forrása, a Soproni polgárcsaládok 1535-1848. c. munkája a helytörténet és a családkutatás alapvető kézikönyve.

30 évvel ezelőtt, 1991. 01. 04-én hunyt el dr. Flóderer István gyógyszerész, a gyógyszerésztudomány kandidátusa, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár mérnöke. (Szül. 1907. 09. 02. Csepregen.) Kedvenc hobbija a bélyeggyűjtés, mellyel kapcsolatban könyvet és cikkeket is írt, s a Filatéliai Szemle egyik szerkesztője volt.

25 éve, 1996. 03. 19-én adták át a Bő-Gór-Bük térségi árvízi szükségtározót.

25 évvel ezelőtt, 1996-ban Bük és 9 szomszédos és közli község kivált a Vas Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatból, s létrehozták a Bük és Térsége Vízmű Kft-t, mely 2014-ben beolvadt a Soproni Vízműbe.

 

20 éve, 2001. október 9-én hunyt el Budapesten Dr. Simonyi Károly (szül. Egyházasfalu, 1916. október 18.) fizikus, egyetemi tanár, akadémikus, Simonyi Károly (Charles Simonyi) édesapja. Munkásságát 1998-ban a Magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították.

SF

 

400 éve történt

Az első, 10 milliónál is több halálos áldozatot szedő európai összeütközés, a 30 éves háború során rengeteg brutális akciót jegyeztek fel a földrészen. „Becslések szerint a német területek lakosságának mintegy 40%-át követelték a háborús öldöklések és a nyomukban grasszáló járványok." A vérengzések mellett minden harcoló fél elrabolta az ellenség terményeit (a bort, melyet akkor víz helyett ittak, a gabonát és az elhajtható állatokat) és egyéb könnyen mozdítható javait. Ezek persze kellettek a növekvő létszámú haderő ellátásához is. Az időnként késedelmesen fizetett katonáknak engedélyezték a szabad rablást, az elfogott fegyveresek mellett a polgároktól kínzásokkal a minél nagyobb váltságdíj kicsikarását és a nők megerőszakolását.

A háború ideológiai alapját a keresztény vallások közti ellentétek adták. A reformációra válaszul a katolikus uralkodók minden eszközzel az ellenreformációt támogatták. Az evangélikusok és a reformátusok egymással is viaskodtak, de a fő ellenségük a jogaikat, s birtokaikat csorbítani és elvenni, őket a katolikus hitre visszatéríteni akaró katolikus fejedelmek, királyok és a császár voltak. Velük szemben igyekeztek a kivívott jogaikat megtartani, esetleg függetlenné, önállóvá válni a csehek és más népek. A nagyhatalmak uralkodói pedig hatalmuk kiszélesítésére, s több kisebb állammal együtt újabb területek megszerzésére is törekedtek. Ebben viszont már sokszor nem számított a vallás, s például az evangélikus szászok Szilézia és Lausitz megszerzéséért fegyveresen támogatták az osztrák Habsburgokat a protestáns csehek és a magyarok ellen. Vagy a két nagy katolikus uralkodó, a francia király és a német-római császár hadai egymással harcoltak a spanyol Habsburgok egyes területeiért.

A királyi Magyarországon is történtek szörnyűségek. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619 nyarán a cseh-morva-sziléziai rendek megsegítésére indult. Az ellenreformációt támogató II. Ferdinánddal szemben a protestánsok vallásszabadságát hirdető fejedelem pártjára állt Felső-Magyarország főurainak jelentős része. Kassa, a terület gazdasági, politikai és katonai központja önként kaput nyitott Rákóczi György csapatai előtt. E városban a hajdúk két jezsuitát és egy kanonokot brutális módon legyilkoltak.

A fejedelem katonái 1620. február végén megszállták az Esterházy Miklós zálogbirtokában levő munkácsi uradalom településeit (148 falu és 4 mezőváros), és körülzárták a várat. „Rájövín az vár alatt levő majorházra sok számú juhait, barmait, sörtés-marháit hajtották el Esterházy Miklósnak ő nagyságának, annak fölötte kívül való majorság asztagait elcsépeltetvín, mindenekkel szabadosan osztoztanak... löttenek kibeszélhetetlen erőszaktételek is mind asszonyállat mind leánzó rendeken..." - írta főurának az ottani udvarbíró.

1620 őszén a nyugat-magyarországi főurak és a Királyi Magyarország várai magyar katonaságának többsége is a törökkel szövetséges Bethlenhez pártolt. 1920 decemberében II. Ferdinánd elérkezettnek látta az időt, hogy a nyugat-dunántúli főurakat és vármegyéket visszatérítse a császári oldalra. Miután Esterházy Miklós írásbeli felszólítására nem reagáltak, fegyverrel próbáltak nyomást gyakorolni. Kisebb egységeik 1620 decemberében Batthyány Ferenc (Sopron vármegye főispánja) és Nádasdy Pál (Vas vármegye főispánja) több települését is megtámadták és kifosztották. 1621. január elején 2000 fős zsoldossereget vontak össze a két megye és a szomszédos osztrák települések császári erősségeiben gróf Collalto Raimbold tábornok vezetésével. A Bethlen-párti csapatok részben Nádasdy mezővárosában, Csepregben, részben az Erdődy birtok Monyorókerék (ma Eberau Burgenlandban) szomszédságában levő falvakban gyülekeztek. Az 1621. január 8-án még Csepregen állomásozó katonaság számát a császáriak 800 főre becsülték. A január 8-án megindult császári csapatok elől az éjszaka folyamán a Mankóbüki Horváth Bálint, Sopron megyei alispán és körmendi főkapitány vezette néhány száz fős egység elvonult Batthyány rohonci várába.

1621. január 9-én virradatkor a császáriak egy dandárja a Sopron felőli kapunál (a mai Rákóczi utcában) imitálta a támadást, a fő erő viszont a lócsi út felőli kapunál (a mai Bognár Ignác utcánál) tört rá az alsóvárosra. Az itt védekező soproni katonák egy részét levágták, a többi, kiszorítva a településről, az Acsád-Sárvár felé vezető úton menekült haza. A támadó sereg egy része az alsó templomot zárta körül, s megkezdte az ostromot. Sem a palánk, sem az ajtó nem jelenthetett akadályt a tapasztalt katonáknak. A bennlevőket megölték, a holttestekből máglyát raktak, a templomot pedig kifosztották, majd felgyújtották.

A sereg másik része a felsőváros felé vette az irányt. Akit az utcán, házaknál értek megkínozták, hogy az elrejtett értékeket adják át. Többeket meg is öltek közülük. A piactérre érve a felső templomot, a kollégiumot és a kastélyt zárták körül. Johan Georg Zinner császári tiszt a következőket írta a felső templom ostromáról: „a templom meg volt erődítve, és benne 800 alattvaló..., akik nyolc órán keresztül védekeztek... Mivel nem akarták megadni magukat, öt Collalto-lövészt agyon is lőttek és 25-öt megsebesítettek, a katonák [az est sötétjét megvárva] a rohamlétrákat a temetőbe átdobták, azokon a templomba jutottak, bár a toronyban levők erősen tüzeltek... Majdnem az összes férfiakat leütötték és ebben a kálvinista templomban szörnyen garázdálkodtak." (A kálvinistát nyilván megtévesztésül mondták a német zsoldosoknak, hiszen köztük voltak az evangélikus szász herceg és az ugyancsak lutheránus Königsberg Lajos borostyánkői katonái is.) A szomorú napokat megverselő deák szerint e templomban a

            „Benne levő népet, oh jaj, mind megölék,

            Öreget, férjfiat, s asszonyt itt nem nézék,

            Gyenge gyermekeket s szüzeket spékelék."

Következett a csepregi evangélikus kollégium elfoglalása. A deákokat előbb megénekeltették, majd nagy részüket szintén megölték.

A kastély ostromáról egyetlen forrásunk sem szól. Feltételezhető, hogy a szomszédos templomban és kollégiumban történő iszonyú mészárlás sikoltásait hallva a védők a megadás mellett döntöttek.

 

Az ellenállás megtörését több napos fosztogatás, a javak elrablása („bor, búza, barom került mind prédára"), a nők megerőszakolása és elhurcolása követte. Mielőtt január 12-én távoztak a sok elrabolt holmival, a várost felgyújtották. A közeli Batthyány uradalom Rohonc és Szalónak környéki településeire vonultak, s ott is nagy pusztítást végeztek a bosszúálló hadjárat során.

 

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.