Tavaszi gondolatok

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
József Attila
A rendkívül száraz első negyedévet követő szeszélyes áprilisban végre többször is megérkezett a várva várt, aranyat érő eső. Nálunk még nem, de az országban többfelé villámok cikáztak és megdördült az ég is. Egyre gyorsabban nő a fű, sárgállnak a repcetáblák, nyílik az orgona és sok más növény. Felöltötték virágruhájukat a gyümölcsfák, hamarosan az akácok, majd a hársak illata lengi be a légteret. Megérkeztek a költöző madarak. A hajnalban kezdődő madárfüttytől az esti békazenéig keverednek a természet hangjai a gépek és járművek zajával.
A pandémia hozta kétévi bezártság után ismét rendszeresen összejárnak az emberek. Bár többekben még ott a félsz, hisz megtapasztaltuk, hogy a vírus a melegedéssel egy időre visszahúzódik, de nem tűnik el teljesen. A megújuló természet eddig is várta a jó levegőt szívni, madárfüttyöt hallgatni, mozogni, gyönyörködni és napfürdőzni vágyó látogatóit. Most viszont megkezdődött a kertészkedők, a gyalogos és kerékpáros túrázók, s a családi kirándulások főszezonja.
Mozduljunk ki minél többen a négy fal közül és a számítógép mellől! Gyönyörködjünk környezetünk, szomszédságunk vagy a távolabbi vidékek szépségeiben! Fedezzük fel azt a sok értéket, melyet a természet és az ember felhalmozott az elmúlt évszázadok során!
Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
Fénylő csillagokra.
József Attila