Október – az emlékezés hónapja

Szorgos kezek szüretelnek a gyümölcsösökben, a kiskertekben. Vidáman hallik a szüretelők nótája a hegyoldalakról. Kamrákba kerül a nyáron gondosan nevelt gyümölcs, zöldség, hogy a téli vitaminpótlás biztosítva legyen. Törik a kukoricát, a búzát elvetik, legyen jövőre mindennapi kenyerünk. A gazdák igyekeznek a hideg idő beállta előtt betakarítani mindent, a termőföldet engedik pihenni. Elhervadnak a virágok, nyugovóra térnek a bokrok, a fák. Lassan véget ér a kinti szorgos munka, a gazdáknak jöhet a számadás, a jól megérdemelt pihenés. Október az a hónap, amelyben a vidám szüreti mulatságokat felváltják az emlékezés ünnepei. „Jaj, de búsan süt az őszi nap sugára, az aradi várnak tömlöc ablakára" - hangzik október 6-án az ismerős népdal sok-sok ünneplő ajkáról, akik az aradi vértanúk emléke előtt tisztelegnek és elevenítik fel a 168 évvel ezelőtti szomorú eseményeket. Szívünkbe vésődött az a 13 név, akiket gyászolunk ezen a napon. Aztán október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére készülnek az ünnepi műsorok. Emlékezünk azokra a pesti srácokra, akik 61 évvel ezelőtt szervezték a forradalmat, igyekeztek megdönteni az önkényuralmat. Elengedhetetlenül fontos, hogy gyerekeink megismerjék történelmünk dicső eseményeit, személyiségeit, akik a haza, a haladás érdekében kiemelkedőt tettek. Tisztelettel, megbecsüléssel emlékezzünk hát azokra, akik a magyarság jövőjéért életüket áldozták, szenvedéseken estek át! Koszorúzunk, lángot lobbantunk, fejet hajtunk. A hónap végén és november 1-jén pedig elhunyt szeretteink sírjára tesszük az emlékezés virágait, koszorúit, gyújtunk gyertyát érettük. Ilyenkor megállunk, és azokra gondolunk, akik nekünk sokat jelentettek, akiknek elvesztése megváltoztatta az életünket. Ők a szívünkben élnek tovább, örökké!
„Szemünkben tükrözik tekintetük még,
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként."
(Juhász Gyula)