Búcsú

vagy nagyasszonyunknak a nevét kapták. Így tavasztól őszig minden vasárnap volt valahol búcsú. A szokás az volt, hogy már az ünnep előtti héten elkezdődött a sütés-főzés. Vasárnap reggel megérkeztek a vendégek, reggelire finom malacpecsenye vagy sült kacsa volt, utána kuglóf tejeskávéval. Ebédre minden háznál tyúkhúslevest főztek, meg tejfölöst /paprikás csirkét/, köretnek rizs járt hozzá. Ebéd után jöttek a szegények, cigányok kéregetni, kaptak is ételmaradékot. A muzsikus cigányok is járták a házakat, ők az ebéd mellé kaptak egy pohár bort és egy-két pengőt, ha elhúzták a gazda nótáját, amivel hamarosan búcsúi hangulatot varázsoltak a házba. Búcsú vasárnap reggelre megjöttek az árusok is, a céllövöldék, ringlispil, a hajóhinta. Vattacukrot is kínáltak. Ez volt a múlt és most nézzük a jelent. A búcsú ma már inkább vásár, ahol mindenfélét árulnak. De azért megjönnek a ringlispilesek is, a hajóhintát fölváltotta az óriáskerék, céllövölde, mindenféle gyerekjáték és cukorka minden mennyiségben. A felnőttek, de inkább a férfiak, a focistáknak szurkolnak, mert a foci el nem maradhat ilyenkor. Este a fiatalok a diszkóban táncolnak. Az idősebbje meg a kocsmában mulat. Most már a torta a divat és a rizs mellé a rántott hús való. Én úgy érzem, hogy azoknak a régi romantikus búcsúknak nyoma sincs. Sőt egyre inkább felváltja a falunap, ami alkalmat kínál a családok összetartására, de mégsem annyira bensőséges, meghitt, mint a régmúlt - idővel talán megszépült- búcsúi.