2020. június 1. hétfő
[Répcevidék]

Bokrétánkhoz hűen

Major Izabella
Bokrétánkhoz hűen
„Ha a Föld Isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta!” – Nagy nemzeti költőnk, Petőfi Sándor 170 évvel ezelőtt ezzel a felkiáltással fejezte ki csodálatát országunk történeti értékeit és páratlan szépségű természeti, földrajzi kincseit számba véve.

Majd fájdalmasan mutatott rá arra a szomorú tényre, hogy a bokrétás szépség ellenére mégis: „Messze tőlünk a világba, / Idegen nép kincstárába, / Szánk-szemünket tátjuk." Petőfi ezen szomorúságát sajnos ismerős jelenségként tapasztaljuk napjainkban is. Természetes, hogy ki-ki lehetőségeihez mérten szívesen látogat el más országokba, de az ott szerzett gazdag élmény ellenére mégis szegényebb maradhat abban az esetben, ha nem ismeri eléggé saját szülőföldjét, országát. A honismeret hiányával könnyen csorbát szenvedhet a hazaszeretet is. Hiszen a megismerés élménye az, amely egyúttal magával hozza a hazához való erősebb kötődést, ami különösen fontos a felnövekvő nemzedék életében. Országunk csodálatos tájainak felfedezése, a történelmi emlékhelyek látogatása, a különféle kulturális rendezvényeken való részvétel, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakulhasson bennünk az az egészséges szemléletű magyar mérce, amellyel hitelesebben tudjuk megítélni saját magunk, s a világ dolgait. Ahhoz hasonlatos ez, amit nemzeti imánk, a Himnusz sorainak írója, Kölcsey Ferenc, anyanyelvünk ápolásáról gondolkodva örökségül reánk hagyott, miszerint: „Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig művelni kötelesség." Így van ez a honismereten alapuló hazaszeretettel is. Éljünk hát és tanítsunk élni bokrétánkhoz hűen!

 

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.