Tavaly ilyenkor bíztunk benne, hogy vége a pandémiának, fellélegezhetünk. Volt egy szép nyarunk, de sajnos ősszel jött az újabb hullám és mostanra túl vagyunk a harmadikon is.
Megosztó volt az elmúlt időszak, sok indulattal, türelmetlenséggel találkozhattunk nap mint nap. Az újbóli digitális oktatás, a szigorítások nagy lelki és fizikai terhet róttak mindenkire.
A legnagyobb erény a türelem és a kitartás volt.
Ezért még fontosabb dologra világít rá június 4-e, mely a magyar fájdalom, a trianoni békeszerződés aláírásának napja, de a nemzeti összetartozás napja is. Kettészakította a társadalmat az oltakozás, a védettségi igazolvány megléte-nemléte, még inkább a létjogosultságának kérdése. Elképedve hallgatom, olvasom, hogy egyes emberek erőszakosan, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben próbálják meggyőzni a másik tábort nézeteinek hamisságáról. Nem az a baj, hogy eltérnek a vélemények, sőt ez egy egészséges társadalom alappillére, de, hogy az észérvek nélküli „egymás ide-oda küldözgetése" a vita témája, már egyáltalán nem az. Tudom, kissé utópisztikus, de én mégis bízom benne, hogy az elkövetkezendő nyári hónapok eltüntetik, feledtetik ezeket a vitákat, és helyette a pozitív, bizakodó gondolatok jönnek.
Most végre eljött a június, vele együtt az enyhítés: iskolás gyerekeinknek eljön a várva várt vakáció, táborozhatnak, pihenhetnek, gyűjthetik az új, izgalmas élményeket; mi szülők bátrabban tervezhetjük az idei nyaralásokat, kirándulásokat. Együtt örülhetünk az ifjú házasulandókkal a lakodalmukon, szervezhetünk végre nagyobb családi összejövetelt. Színházba, szabadtéri rendezvényekre mehetünk. Mostanra már mindenki ki van éhezve az önfeledt kikapcsolódásra, a családdal, barátokkal együtt töltött időre. Reméljük, hogy ehhez az időjárás is maximálisan hozzájárul.
Kívánok mindenkinek egészségben, élményekben, boldogságban gazdag nyarat!
Ezt hozza el nekünk a június, Szent Iván hava!
„Kell az árnyék és kell a fény,
Hogy meglásd, miért érkeztél,
És hogyha úgy érzed, túl hosszú a tél,
A nyár majd pótol mindenért."