De ez a május más, mint az eddigi. Március 16-a óta teljesen megváltozott az életünk. Lelassult a világ. Boltok zártak be, megindult az online tanítás. A családok többsége együtt tölti a napok nagy részét. Vegyes érzelmek lettek úrrá az embereken. Félelem, bizonytalanság, aggódás, várakozás. Rendezvények, esküvők maradnak el, vendéglátóhelyek, szállodák sokasága zárt be. Az üzletek nyitva tartását korlátozták. Talán a diákok örültek a váratlan szünetnek, azonban kiderült számukra egy kis idő után, hogy hiányzik az iskola. Sokkal könnyebb úgy tanulni, hogy az oktatás az osztálytermekben történik. Főleg az érettségire készülő diákokat viseli meg, hogy nem lesz módjuk elbúcsúzni az iskolától, egymástól. A vizsgák is másként zajlanak, mint amire készültek.
Május egyik legfontosabb ünnepe az anyák napja. Ez az ünnep is most más jelentőséget kap, hiszen nem mindenkinek lesz lehetősége személyes felköszönteni az édesanyját. A technika számtalan módja segíthet ebben, és majd a járvány után személyesen megölelhetjük az anyukákat, nagymamákat. Ebben a hónapban ünnepeljük a tűzoltókat és az ápolónőket, akikre ebben a nehéz időben sok munka hárul. Nem hiába köszöntik őket országszerte nap, mint nap tapssal. Bár úgy gondolom ez a taps, nemcsak a védekezésben résztvevő összes hivatásnak szól, hanem minden embernek, akik nem a megszokott kerékvágásban élik a mindennapjaikat. A hónap végén pedig a gyerekek napja lesz, amit talán már a megszokott vidámsággal ünnepelhetünk.
Addig is, ameddig a korlátozások tartanak, mi is kérünk mindenkit, hogy tartsák be az óvintézkedéseket, és vigyázzanak magukra és egymásra!