2020. szeptember 19. szombat
[Répcevidék]

Ballag már a vén diák …

N. P. Kati
Ballag már a vén diák …
Tavasz, virágok, napsütés, ballagások.
Április végével megkezdődnek a középfokú oktatási intézményekben a ballagások, majd az érettségik és a vizsgák.

A fiatalok csillogó szemmel várják a nagy pillanatot, annak a bizonyos nagybetűs ÉLETnek a kezdetét. Vannak céljaik, álmaik, s elképzeléseik, melyeket az elkövetkezendő időben kívánnak megvalósítani. Megannyi emlék szakad a ballagókra, kellemes és időnként kellemetlen, sokszor mókás, néhány tanár örökérvényű mondása, melyre még a 20. osztálytalálkozón is emlékezni fognak .... Szívük szorongással telve a jövőtől való félelemtől.
Az ünneplés, a virágok, a család és a barátok köszöntő szavai, az együtt elköltött ünnepi ebéd mind mind, a ballagások egyértelmű, kellemes velejárói.
A nagy nap, - ami csak róluk szól- azonban hamar véget ér, s kezdődik a vizsgadrukk, az álmatlan éjszakák sora (kinek, hogy). Az iskolai folyosókon egymás kezét szorongató, izguló diákok látványa fogadja az oda betévedőket. Mert további életük, továbbtanulásuk, vagy egy-egy jó munkahely megszerzése a vizsgák eredményétől, s persze az eddigi teljesítménytől is függ.
De kanyarodjunk csak vissza kicsit a félig sírás félig kacagás küszöbén álló tanulókra, akik el sem hiszik, hogy milyen gyorsan véget ért ez a 4-5 év.
Kedves ballagó diákok! Albert Camus szavaival szeretnénk nektek üzenni: „Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen. Már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni."

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.