A reménység erejével…

„Minden jó, ha a vége jó,
az esztendő is, ha jó a december" - vallják a verssorok szívünk legfőbb óhajaként.
Hiszen mindennapjaink világát immár második éve a bizonytalanság, ugyanakkor a reménység gondolatai, kifejezései szövik át. A „lehet, talán, reméljük" szavakkal kezdődő mondataink állandó társainkká lettek. Ugyancsak a kérdő mondatok, jelen esetben: - Mit hoz majd december, mennyire lehet jó vírusfüggő világunkban? Eljön-e idén is a Mikulás? Lucáznak-e majd a gyerekek? Vajon lesz-e boldog, szép karácsony?
Válságos helyzetünkből a kivezető utat mindenképpen a bizalomba és a reménységbe vetett hit jelentheti. Bíznunk kell tudósainkban, orvosainkban, s a felelősségteljes szeretet vezérelte összefogás erejében!
És ez a hit okos tettekkel párosulva, neves írónk megállapításával élve: „...nem lesz szétfoszló ábránd, hanem élő fa..." - melynek gyökereiből reménység árad majd szívünk felé.
Ezzel a reménnyel élve biztosra vehetjük, hogy igenis bekopog hozzánk ezúttal is a Mikulás, hangos lesz majd az utca a lucázós gyerekek hangjától, és minden félelmet, akadályt legyőzve, ott áll majd otthonunkban a békességet, szeretetet, s az Isteni Gondviselés győzelmét sugárzó karácsonyfa, az egészségesebb, szebb jövő üzenetével.
Csak tegyük dolgainkat reményteljes felelősséggel, a költő tanácsát is megfogadva: „Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
s ne csak így decemberben!"
Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott, szép karácsonyt és egészséghozó új esztendőt az újság minden kedves olvasójának!