A kikelet hava

„Köszöntlek, kedves, szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya."
Gárdonyi Géza gondolatai a tavaszról a mai ember számára is ugyanazt jelentik, ez mit sem változott 100 év elteltével. A naptár szerint március elseje, csillagászati szempontból pedig március 20-a vagy 21-e a tavasz kezdete. A természet éled, megújul. Mindannyian szabadulnánk már a hideg évszaktól, pedig ez az idei nem is volt annyira hideg. Hosszabbodnak a nappalok, hajnalban a madarak a kertben már hangosan köszöntik a napot. Most már végérvényesen itt a tavasz!
Rögtön március elején véget ér a farsang, kezdődik a böjti időszak, ami a testet illeti. A lélek azonban szárnyalhat. Március 8. - a nők napja. A tavasz első kedves ünnepe. S bármennyire megkopott már a nőnap eredeti üzenete, a szebbik nemet mindig érdemes volt és érdemes lesz ünnepelni! Március idusán aztán kokárdát tűzünk, hogy így tisztelegjünk azok előtt a hősök előtt, akik részt vettek az 1948-49-es szabadságharc küzdelmeiben. Kisiskolás kora óta nemzedékek sora tanulta, hogy a magyarság ebben a küzdelemben a szabadság oldalán állt. Felmérések igazolják, hogy a nemzeti ünnepeink sorában a magyar embereknél ez az ünnep foglalja el az első helyet. Talán azért, mert az ünnep legfőbb eszméje a szabadság!
Minden kedves olvasónak kívánok télűző, éledő, megújuló, szívet melengető, tavaszillatot hordozó, virágos, kokárdás márciust!