MÉGIS Szélrózsa Bükön

2018. szeptember 20.
Témakör: Vallás | Település: Bük
MÉGIS Szélrózsa Bükön

Én tudom, hogy az utóbbi hónapokban lassan már a csapból is a Szélrózsa folyt. A regionális és a megyei, de még az országos média is egyre több formában adott hírt, szólaltatott meg szervezőket arról, hogy mi is lesz az az evangélikus ifjúsági találkozó, amely megrendezésre kerül 2018. július 25-29-én Bükön.

Ha személyes beszélgetésekben előkerült, már mindenki csak bólogatott, hogy igen, tudom, hallottam róla. De valahogy hiába hangzott el, hogy kb. 2000 főt megmozgató esemény, hogy kb. 400 fős szervező csapat áll mögötte, valósággá akkor kezdett válni, amikor a találkozó hetének borongós hétfőjén megjelent a büki művelődési ház és iskola környékén egy lelkes fiatal csapat, sistergő rádiókkal a kezükben, és kezdték építeni a sátrakat. Ők voltak a „mekkelek". A csepergő esőben megkérdeztem szigorú huszonéves vezetőjüktől, hogy szerezzek-e nekik esőkabátokat. Stofee azt válaszolta, hogy akinek kell, az megoldja szemeteszsákkal. Ez a hirtelenség, erő és szívósság végig jellemző maradt erre a csapatra, akik meghatározták a nagyon jól sikerült rendezvény technikai hátterét. A szervezők élén Pongzácz Máté kaposvári lelkész és Szeli Noémi programkoordinátor állt. Noémi volt a csapatban az egyetlen, akit egyházunk többek közt ezzel a feladattal alkalmazott, mindenki (!) más önkéntes szervező. Őket követte a 15 fős presbitérium. Minden presbiternek megvolt a feladatköre, amelyek a program sokszínűségét is hozták: teológia, istentiszteletek, áhítatok, csendkuckó, „Nikodémus" éjszakai beszélgetései, keresztény zenekarok, nagy zenekarok, kultúra főelőadói, fórumbeszélgetések, színház, babás és gyerekprogramok, középiskolások, egyetemista (és felnőtt) programok, ökoteológia, nemzetközi programok, az evangélikus egyház szlovák, német és cigány programjai, külmissziós programok, beszélgetős kávéházak. Amikor július 25-én begördült a büki vasútállomásra a két közvetlen Budapest-Bük vagon, és jöttek a résztvevők, ahogy egyre több sátor állt már a templom és a gyülekezeti ház udvarán, és a gyorsan felépült programsátrak között is egyre több ember bóklászott, akkor pedig igazán valósággá vált. És a nyitó istentisztelettel kezdődő 12. büki Szélrózsa Evangélikus Ifjúsági Találkozó tényleg egy csoda volt. Nem azért, mert minden eddigi résztvevő rekord megdőlt, nem azért, mert a helyszín méretei pont illettek ehhez a csapathoz, hanem azért, mert aki ott volt, mindenki akarta a Szélrózsát. Akartuk szervezőkként, de nagyon akarták a résztvevők is, hiszen minden programon voltak nagyon szép számban. Valaki pedig így fogalmazott: „szinte tapintható a Szentlélekisten jelenléte". És vége lett. A záró istentiszteleten az iskolaudvaron kb. 3000-en voltunk. És még sincs vége. Mert él bennünk tovább. Újranézzük a felvételeket az interneten... De él még tovább bennünk legalább 2 évig, amikor majd újra elmegyünk a következőre (sokan szeretnék vissza Bükre, de azért ez még egyáltalán nem valószínű). És nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy a büki Szélrózsa megtörtént.

Simon Réka, büki evangélikus lelkész

 

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.