Gazda állás

Kerékpáros szomszédolás

2016. június 27. | Szerző: Sági Ferenc
Témakör: Egyéb | Település: Csepreg, Egyházasfalu, Sopronhorpács
Kerékpáros szomszédolás

Ragyogó napsütésben került sor május 21-én a Csepregi Olvasókör hagyományos tavaszi bicaj túrájára.

Kis csapatunk örömmel látta az országút szélén az aszfaltfelgyűrődések bejelölését. Ez arra utal, hogy hamarosan felmarják őket, és megszűnnek e ránk leselkedő veszélyek. (E sorok leírása után két nappal a Megyei Közútkezelő Vállalat dolgozói végre megszüntették e régi problémát.)
A túra során meggyőződtünk arról is, hogy a Bük - Zsira közti kerékpárútra is ráférne egy komoly karbantartás: az aszfalt között több helyen is terjeszkedik a gyep. A csepregi határban egyes gazdák ekéi rongálták meg az út szélét. Csak nem a földjükhöz akarták szántani? Többen a ráhordott földet sem távolították el. Kellemetlenné teszik a kerékpározást egyes közeli fák is: gyökereik több szakaszon is megemelik, feltörik az aszfaltot. Szakony végén kivágták a legveszélyesebb közeli fát, és rendezték a mellette levő szakaszt. Viszont bent a faluban több út menti társának nagyon mélyre hajlanak az ágai, nem ártana lefűrészelni azokat, megelőzve az esetleges balesetet. A sok eső után nagyra nőtt az út menti fű. Az illetékesek lekaszálták az árokpartokon is. A „Te szedd" és az egyéb helyi akcióknak köszönhetően is a kerékpárút környezete általában szép, tiszta volt. A településeken, melyeken áthaladtunk, sok helyen - szombat lévén - éppen söpörtek. Ez régóta jellemző falvainkra. Volt ahol füvet nyírtak, vagy más módon szépítették környezetüket.
Szakonyt elhagyva a négy településből egyesült Egyházasfalu felé vettük az útirányt. Néhány szakaszon nyíló virágú akácok mellett kerekeztünk. Jól eső érzéssel szívtuk be kellemes illatukat, s gondoltunk a szorgos méhekre, melyek virágport gyűjtenek róluk és a még több felé is sárgán pompázó repcetáblákról. A falu szélén virágdíszes szekér várt bennünket. Az iskolánál megnéztük a száz éve született dr. Simonyi Károly, tudós fizikus szobrát, majd kívülről megszemléltük a szépen felújított templomot.
Sopronhorpács volt a következő állomás. Főleg fiatalabb társaink most látták először a csodálatos Árpád-kori templomot, melynek bejárata és sok eleme a másik nemzetségi istenházára, a jákira hasonlít, hiszen egykorúak. Gyönyörű a templom melletti park is növényzetével, emlékműveivel. A Széchényi kastélyt csak kívülről tekinthettük meg. Örömmel láttuk megújult tetőzetét, így már állaga nem romlik tovább. Ha végre találnának neki valamilyen hasznosítási lehetőséget, s megfelelő támogatással folytatnák a felújítását, újra dísze lehetne a településnek. Parkja továbbra is gondozásra vár, de ilyen nagy értékre sajnos továbbra sem jut országos támogatás. A Magyar Nemzeti Múzeumot és a nemzeti könyvtárat alapító gróf mellett dr. Sedlmayr Kurt, a híres növénynemesítő is szóba került. Jól eső érzéssel állapítottuk meg, hogy mennyi híres ember született, vagy élt vidékünkön.
Elgurultunk a körmagtár mellett, s megálltunk a szépen felújított lédeci kápolnánál. A bitumenes mezőgazdasági úton Zsira felé haladva a hosszan elnyúló, közeli hegyekre vetettünk néhány pillantást. Szépen látszódtak az Alpok-alját meghatározó, valamikor Magyarországhoz tartozó Rohonci-Kőszegi- és a Soproni-hegységek vonulatai, köztük pedig az egykori osztrák-magyar határon álló Buckelige Welt, ahol a Répcévé egyesülő patakok erednek, majd a Lándzséri- és a Rozália- hegység. Néha kivillant mögöttük a Schneeberg nyáron is fehér csúcsa.
Zsirán kettévált kis csapatunk. Néhányan a kastély felé, majd hazának indultak. A férfitársaság a szépen megújított Piros-ház melletti kerékpárúton Répcevis felé bicajozott. A régi Répce és az Ásás hídján átkelve elhaladtunk az egykori vicinális vasútállomásánál. Az épületet megkapta és felújíttatta a sportkör. Itt vannak az öltözők is, hiszen az út másik oldalán található a gondozott sportpálya.
A répcevisi vendéglőben arról beszélgettünk, hogyan lehetne több gyereket és fiatalt kimozdítani ilyen jó időben a számítógép és a TV mellől, akár egy bicaj túrára vagy más, egészséges mozgásra? Király Árpád tanár úr elmondta, hogy volt idő, mikor 75 tanuló vállalkozott, s tette meg Csepregből az Írottkőre és vissza az utat kerékpáron. A Kék túrás vándortáborokba nem egyszer többen mentek volna, mint ahány fős lehetett a csoport. Ma vajon hány gyerek jelentkezne rá?
Hazafelé indulva az egykori vicinális pályája helyett a hosszabb, de jobb utat választotta a csapat. Az így közel 35 kilométert 4 óra alatt tettük meg, több megállóval és pihenővel. E nem minden napi távot a legifjabb résztvevő, a 6 éves, óvodás kisfiú is tempósan végig kerekezte. Kellemesen elfáradva, de élményekben gazdagodva értünk haza.

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kapcsolódó képek