SIMASÁG: Hősök napi emlékezés

2014. június 13. | Szerző: Haller Erzsébet
Témakör: Kultúra | Település: Simaság

Május utolsó vasárnapján, híven a hagyományainkhoz idén is megemlékeztünk településünk világháborúkban elesett hőseiről. E nap megünneplésének eredete 1917-re nyúlik vissza, mely

évben törvény kötelezett minden települést arra, hogy katonaáldozatainak emlékét méltóképpen
megőrizze az utókor számára.1946-tól ezek az emlékezések elmaradtak, egy 2001-ben megalkotott
törvény nyilvánította újból emlékünneppé, a hősök iránti tisztelet emlékünnepévé május utolsó
vasárnapját. Az idei évben két évfordulóra is emlékeztünk:az első világháború kitörésnek 100.és a
holokauszt 70. évfordulójára.
Az ünnepség a templomban vette kezdetét, ahol Molnár László polgármester köszöntötte az
emlékezőket. A Himnusz közös eléneklése után Galavics Adrienn adott történelmi áttekintést és
vázolta az okokat, melyek az első világháború kitöréséhez vezettek. Ezt követően Molnár Barbara
szavalta el Patyi István: Estharang szól a csatatéren című versét.
A polgármester beszédében méltatta a hősöket, akik a távoli harctereken áldozták életüket és helytállásukkal példát adtak hazafiságból. Elmondta,hogy ezek az emléknapok fontosak, mert általuk
kapnak tiszteletet azok, akiktől ezt évtizedeken át megtagadták. A lélekharang szólt az első világháborúban elesett 29, a második világháborúban elesett vagy eltűntnek nyilvánított 15 áldozatért,
településünk egyetlen polgári áldozatáért és 5 zsidó honfitársunkért, akik az auschwitzi
koncentrációs táborban lelték halálukat. Ez utóbbi vészterhes korszakra ismét Galavics Adrienn
emlékezett, majd Radnóti Miklós:Töredék című verse hangzott el Molnár Barbara előadásában.
Mindenkit meglepett, sokaknak könnyeket csalt a szemébe Kovács Pista bácsi éneke, mely dicső
történelmünkről, nagy királyainkról és a fájó Trianon ejtette sebekről szólt.
Pőcze István lelkész úr II.János Pált idézve kezdte beszédét:\"a múltra való emlékezés a jövő
iránti elkötelezettséget jelenti\".E gondolat jegyében folytatta, fűzte tovább szavait,mondandójának fáklyaként világító üzenete az volt, hogy a hősök tisztelete nélkül nincs jelen és jövő sem
lehet.
Az ünnepség a templomtéren, az 1934-ben felállított hősi emlékműnél folytatódott,ahol a
képviselőtestület tagjai elhelyezték a megemlékezés koszorúit. A zsidó áldozatokra emlékezve,
a koszorú mellé zsidó szokáshoz híven apró köveket is elhelyeztünk.
Megemlékezésünk a Szózat hangjaival zárult.

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kiemelt cikkek a témában