Gazda állás

Kövér László Simaságon. (Exkluzív interjú)

Interjú a 750 éves Simaságon dr. Kövér Lászlóval, az országgyűlés elnökével

2015. október 12. | Szerző: Sági Ferenc
Témakör: Közélet | Település: Simaság
Kövér László Simaságon. (Exkluzív interjú)

- Tegnap a déli országrészen járt, Szeged közelében, ma pedig itt a nyugati végeken. Van valamilyen kötődése ehhez a vidékhez?
- Tegnap Ópusztaszeren voltam, ahol a vereckei emlékművet állították újra, azt, amit az ukrán vezetők adtak ajándékba, hiszen az ő tulajdonukban került ez dirib-darab formában. Most az ópusztaszeri emlékparkban újra hírdeti a magyar egységet, és ezen a gesztuson keresztül az ukrán-magyar barátságot és együttműködést is. Ugyan úgy vetődtem oda, mint ide: kaptam egy megtisztelő kedves meghívást, és ennek általában eleget szoktam tenni. Az is egy nagyon felemelő ünnepség volt, az egész magyarságról szólt, a kárpátmedencei és a világ magyarságról. Ez pedig egy kis faluközösségnek a 750 esztendős múltjáról, illetve a mai jelenéről, meg ezek összefüggésében a jövőjéről. A nagy egészből eljutva a helyi közösségekig. Ez így teljes, ez egy szép hétvége volt számomra.
- Hogy tetszik ez a település és vidék?
- Nem teljesen ismeretlen ez a vidék számomra, hiszen pápai születésű vagyok, s elég gyakran jártam és járok is erre felé. Igaz, hogy Simaságon nem álltam még meg soha, sem hivatalos, sem magán emberi minőségemben. Szembeötlő ennek a vidéknek a rendezettsége, látszik rajta, hogy az itt élő közösség, az itt élő emberek fontosnak tartják, azt, hogy milyen képet sugároznak magukról kifelé. Rendet tartanak a saját szűkebb és tágabb portájukon, és e mögött megvan az a szorgalom, ami végül is több évszázada jellemzi az itt élőket. Ez a megmaradásnak elengedhetetlen előfeltétele volt, az élni akarás, a kitartás, az áldozatvállalás akár békében, akár nehezebb időben. Mindez tette lehetővé, hogy most beszélhetünk róla, hogy Simaság 750 éve létezik.
- Húsz egy néhány éve a mi településünkön, Csepregen is járt. Emlékszik még rá?
- Természetesen emlékszem, de ha minden egyes momentumot föl akarnék idézni, ami az elmúlt 25 évben történt velem, minden egyes települést, ahol jártam - most már Simaság is ezek közé tartozik -, ha meg próbálnám ezeket összekötni valamilyen konkrét eseménnyel, akkor nagy bajba kerülnék. Az elmúlt 25 évben nagyon sok helyen, nagyon sok emberrel találkoztam, az ittenihez hasonló közösséggel. Majdnem miden egyes találkozás feltöltődést is jelentett számomra. Általában ünnepi alkalmakra tiszteltek meg, azzal, hogy meghívtak, akár ellenzéki képviselő voltam, akár kormánypárti. Amikor ünnepel egy közösség, akkor arról beszél, azt próbálja felmutatni, hogy milyen értékei vannak, mit hozott létre, mit tett hozzá a világ szebbé válásához, a magyar nemzet erősödéséhez, jobbá válásához. Ezek mindig nagyon szép és felemelő napok, pillanatok.
- A helyi értékekről nagyon sokat beszélünk az utóbbi években. Itt is hallhattuk, láthattuk ennek szép példáit: egyrészt magát a település történetét. Másrészt pedig azt a sok szép épületet, szobrot és egyéb emléket, melyet az elmúlt években újítottak meg. Mi ezekről a véleménye?
- A szent mise után a polgármester úr megmutatta nekem ezt a kis kiállítást, ami bemutatja a helyieknek és a vendégeknek is, hogy mit tudott ez a falu az elmúlt 750 évben felmutatni. Még nem is teljes ez a kiállítás, hiszen a helytörténeti füzetben, melyet most adtak ki, ennél részletesebben van mindez leírva. Az ünnepség előtt és közben láthattam a szobrokat és egyéb emlékeket. Nagyon meglepő, hogy egy relatíve ilyen kis lélekszámú falu, mely 600 lelket számlál, ilyen gazdag, amikor a történelmi és kulturális múltját vesszük számba. Mint a beszédemben is említettem, nemcsak a békében, hanem a gyászos időkben is helyt álltak a simaságiak. Ez a kis település az elmúlt rendszerben is adott több vértanút, adott a világháborúkban hősöket, adott olyan embereket, akik a magyar kultúrát gyarapították, nem csak országhatárokon belül tették ismerté, híressé, hanem azon kívül is számon tartják a tevékenységüket a tudományos életben, a világban. Igazán van mire büszkének lenni az itt élőknek.
- Minden kis településnek megvan a maga története, értékei. Ezeket itt Simaságon példamutatóan gondozzák. Engedjen meg végül egy országunkat érintő kérdést, abban a témában, mely már hónapok óta a vezető helyen szerepel a hírekben, s ünnepi beszédében is foglalkozott vele, a menekült-kérdés. Korábban többször is hallhattuk a médiában, hogy Szíriában keresztények is éltek, s talán még vannak ma is. Az iszlám fanatikusoknak ők is célpontjai, több hír korábban a lefejezésükről szólt. Ezen emberek közül nyilván hazánk is fogadott be menekülteket, s várhatóan a jövőben is fogunk rajtuk segíteni?
- Magyarországnak nem kell bizonyítani azt, hogy egy befogadó nemzet, hiszen az évszázadok során több fajta népcsoport érkezett ide a Kárpát-medencébe, már a honfoglalás után is. Ezeket be tudtuk illeszteni, kezdjük csak a kunokkal, s több most már velünk élő néppel is békében, munkában egymás mellett éltünk, s amikor kellett együtt védtük ezt a hazát. A legújabb időkben, például a második világháború elején befogadtuk a lengyeleket, pedig az őket megtámadó, s az országuk felét elfoglaló Németország szövetségese voltunk. Lengyelország másik felét pedig a Szovjetunió tette a magáévá. A 90-es években, amikor a déli határainknál dúlt a délszláv háború, akkor is több tízezer különböző etnikumú, kultúrájú embert fogadtunk be, horvátokat, szerbeket, bosnyákokat, s természetesen magyarokat is, akik a háború elől menekültek át a határon. Most sem változtunk meg, most is mindenkinek, aki valóban az életét kell, hogy mentse, annak mi készek vagyunk menedéket nyújtani. Nemzetközi együttműködésben is megpróbáljuk elhárítani a bajokat, és ha lehet, akkor ezeket az embereket hozzá segíteni ahhoz, hogy visszatérhessenek a szülőföldjükre. Cserébe elvárjuk, sőt megköveteljük, hogy aki ideérkezik, az tartsa be az ország törvényeit, tartsa be a nemzetközi jogszabályokat, az Európai Unió jogszabályait, amit mi vállaltunk. Ebbe a kategóriába tartozik a rendvédelem, a határvédelem is. A határokat nem zártuk le, csak annak lehetőségét rekesztettük el, és fogjuk következetesen a jövőben is, hogy valaki illegálisan, mindenféle regisztráció nélkül, ki tudja, milyen hátérrel, indíttatással és szándékkal belépjen az Európai Unió területére. Hiszen mi a schengeni szerződésben az Unió külső határainak a védelmére szerződtünk. Ma, amit a szemünkre rónak, az valójában az, hogy teljesítjük a kötelezettségünket az Európai Unióval szemben. Mások ezt nem teszik meg, és ők vádolnak elsősorban bennünket. Ugyanakkor Magyarország nem akar azon az úton járni, mint amelyen néhány nyugat-európai ország, pl. Németország vagy Franciaország már évtizedekkel ezelőtt elindult. A demográfiai problémáikat, a népességfogyást, az ebből fakadó munkaerőhiányt azzal próbálták meg kompenzálni, hogy nagy létszámú, milliós idegen kultúrából érkező tömeget fogadtak be. Először munkavállalóként, aztán később állampolgárként, végül ezek családtagjait is befogadták. Létrejöttek olyan párhuzamos társadalmak, amelyek szemlátomást a multikulturális modellnek a kudarcát jelentik. Nem integrálódtak ezek a muszlimhitű és teljesen más kultúrájú, a világ alapvető dolgairól, például a nők helyéről, szerepéről tőlünk radikálisan eltérő nézeteket valló emberek, csoportok a befogadó társadalomhoz. Mi ezt egy olyan tanulságként nézzük, amiből levontuk a magunk következtetéseit, mi szeretnénk, ha a magyar családokat tudnánk úgy támogatni, hogy a magyar népességfogyást meg tudjuk állítani. Nem holnap, holnapután, nem a következő ciklus végén, hanem majd történelmi távlatban, egyszer a közeljövőben, és újra gyarapodó pályára tudna állni a magyarság. Mi szeretnénk ezt a földet magyar földként megőrizni, szeretnénk a mi kultúránkat a gyerekeinkre, unokáinkra átörökíteni. Ilyen értelemben nem szeretnénk feloldódni valamiféle teljesen kontúrtalan, megfoghatatlan kultúrájú, kevert népességben. Ez egy olyan elhatározás, melyhez úgy gondoljuk, jogunk van, és ehhez szeretnénk is ragaszkodni. Ez nem zárja ki, hogy akár keresztényeket, mint ahogy tettük eddig is, akár muszlimokat, mint ahogy tettük szintén azokkal, akik ebbe az országba jó szándékkal, akár a letelepedés, a beilleszkedés a szándékával jönnek, akkor nekik ne adhatnánk itt lehetőséget arra, hogy gyarapítsák a mi kultúránkat. Itt éljenek meg a munkájukból, alapítsanak virágzó vállalkozásokat, járuljanak hozzá a mi közös erőfeszítéseinkhez, hogy ez az ország a következő években felfelé tudjon menni.
- Köszönöm szépen az interjút. Jó egészséget és további sikeres munkát kívánok.

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kapcsolódó képek
Kiemelt cikkek a témában