Emlékfa született

2015. augusztus 3. | Szerző: Sárváry Zoltán
Témakör: Közélet | Település: Csepreg, Horvátzsidány, Kiszsidány
Emlékfa született

Az isteni és emberi gondoskodás látható jeleit mutató Peruska Mária kegyhely lélekemelő, meghitt csendet árasztó nyugalmát, a környezet szívet megejtő szépségét, varázsát, a tekintélyt parancsoló,

legendát őrző 300 éves hatalmas tölgyfa méltóságát csak a madárcsicsergés zökkenti ki a régi idők kerekéből. E helyen tartják 1983 óta a vadászok és erdészek immár hagyományos Hubertus-miséjét. A helyszín az idei évben új alkotással, egy környezetbe illő emlékművel s annak gondolatiságával gazdagodott. Ebből az alkalomból beszélgetek Horváth Józseffel, aki a megvalósítás tervét szívügyének tartotta.
Milyen előzményei voltak az emlékhely kialakításának?
Aki járt már a vadászkápolnánál, a nagy tölgyfánál, azt biztosan megérintette a hely szelleme. Egy régi óhaj fogalmazódott meg abban az elképzelésben, hogy emléket állítsunk azoknak, akik előttünk járták be a vadászösvényeket, s teremtsünk egy helyet, ahol előttük tiszteleghetünk. Több nekifutás, próbálkozás is történt, de a megvalósulás mindig valahol elakadt. Igazán az elmúlt év őszén gyorsultak fel az események, amikor Nagy Imre kollegám egy erdészeti fejlesztési projektben gondolkodott egy pályázat keretén belül, ami a Peruska Mária-kegyhely környékén egy pihenőhely kialakítását célozta meg. Ekkor merült fel az emlékhely elkészítésének terve. Azt azért hadd mondjam el, hogy egykori vadásztársunk, a répcevisi Horváth József szinte a halála előtti napon mondta Dumovits István plébános úrnak, hogy szeretné, ha az elhunyt erdészek, vadászok számára lenne egy emlékhely. Másnap bekövetkezett tragikus halála óhaját testamentummá tette számunkra. Mint említettem, felgyorsultak az események, több elgondolás, terv is született. Első jelentős lépésként az Állami Erdészet felajánlotta a fát, miután egy megbeszélésen a vázlatokat bemutattuk. A tél elején szállították Tóth Laci bácsihoz a fűrésztelepre. Nagyon szép, 180 éves tölgyfa volt. Ebből már lehetett valamihez fogni. A vázrajz alapján fölfűrészeltük a fát, egy télen át száradt, s tavasszal neki kellett állni ténylegesen kialakítani a formáját. Ez a fa nyers állapotban 20 mázsa volt. A tervezéskor arra is gondoltunk, hogy az öreg tölgyfa alá vékony fából készült kis emlékhelyet nem lehet állítani.
Hogyan tervezted meg az emlékfa üzenetét, szellemiségét?
Igen, ez igazából rám maradt, a motívumokat én álmodtam meg. Próbáltunk olyan formát kialakítani, amilyen még nincsen. Tudni kell, hogy több ilyen jellegű emlékfa van már az országban, de nem akartuk másokét lemásolni. A négyméteres oszlop tetején egy fejrész van. Próbáltunk csúcsos, íves formát kialakítani, ami majdnem egy stilizált madárvonalat adott ki. A fejfára felkerült szöveget dr. Bán István erdőmérnök könyvében találtam, egyébként Wass Alberttől származik, és Erdélyben több kegyhelyen megtalálható.
Az idézet így hangzik: "Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér ne légy hűtlen soha!" Ezt a szép üzenetet, kiemelt betűkkel megvéste az öcsém, s aztán alája került egy Hubertus-szarvasfej. A fejfa hátlapjára az Orra pro nobis!, a Mária-imádság része, a „könyörögj érettünk" került, s alatta van a szkíta szarvas, ami az ősi hitvilágban az elmúlás és az újjászületés szimbóluma. Érdekes a motívum: mindkettő egy ellipszisbe, egy külön fába van belevésve, mint egy kép belesüllyesztve. A fának az éleit stilizált tölgyfaág, gally és levelek motívuma díszíti. Mindkét elemet, a motívumokat és a szarvasfejeket is az öcsém, Horváth György asztalos faragta, aki hatalmas energiákkal végezte a kivitelezést, az ácsolást és a faragást. Nagy kihívásnak éreztem az egészet, s szinte mindennap izgalommal töltött el a tervezés, az ötletek megvalósítása.
Milyen volt a társadalmi összefogás, kik sorakoztak fel az ügy mellett?
Nem panaszkodhatunk. Nagyon mellénk állt az Országos Magyar Vadászkamara Vas Megyei Területi Szervezete, illetve annak elnöke, Gagyi István, a környék vadásztársaságai, a Vas Megyei Agrárkamara, valamint a Győr-Moson-Sopron megyei szervezetek és az OMVSZ is. Gagyi István kért fel a művészt, Veres Gábort, aki az emléktáblára rávéste az üzenetet: „Az elhunyt erdészek és vadászok emlékére állítatták kegyelettel az utódok 2015."
A munkálatok folyamán milyen segítségre számíthattatok?
Nagyon sokat segített a statikai kivitelezésben ifj. Übelher Gyula, több helyen több vadásztársam is közreműködött, de általában mindenki készséges volt, akit megszólítottunk.
Hogy élted meg az idei vadászmise utáni felszentelést, ünnepélyes átadást?
Érezni lehetett, hogy az emberek már vártak egy ilyen megemlékezésre, régi óhaj valósult meg az emlékhely létrehozásával. Öcsémnek, az alkotónak is többen gratuláltak míves munkájához Megható élmény volt az egykori vadásztárs, a gondolatot mindig felszínen tartó, s ránk hagyó Horváth Jóska özvegyével találkozni az emlékfa alatt.

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kapcsolódó képek
Kiemelt cikkek a témában