Gyémánt- és aranydiplomások köszöntése Bükön

2015. augusztus 3.
Témakör: Oktatás | Település: Bük

A 2015. júniusi önkormányzati ülésen ünnepélyes keretek között adta át a gyémánt-, illetve aranydiplomát dr. Németh Sándor polgármester azon nyugalmazott pedagógusoknak, akik 60, illetve 50 évvel ezelőtt vették át oklevelüket.

Major Gyuláné, Magda néni a Kőszegi Tanítóképző Intézetben szerezte tanítói oklevelét 1955-ben. Tanítói munkásságának első állomása az acsádi iskola volt, ahonnan 1956-ban már párjával, Major Gyulával Vasszilvágyra került. 19 évet töltött el az itteni iskolában, ahol először részben osztott, majd 1-4. összevont osztályt tanított. Magda néni büszke arra, hogy az összevont osztályokban tanulók sem maradtak el soha tudásban a központi iskola tanulóitól, s később is megállták helyüket. Tanítványa volt többek között Devecsery László költő, Pődör György költő és ásványgyűjtő, Vincze László festőművész, Sulyok János fafaragó művész. Családias légkör volt az iskolában, s a szülők mindenben partnerek voltak. Az is természetes volt, hogy a tanító társadalmi, kulturális tevékenységet is végzett, tánc- és színjátszó csoportot vezetett. Volt tanítványai máig emlegetik közös élményeiket.
Magda néni 1975-ben került Bükre, amikor Vasszilvágyon megszűnt az iskola (férje akkor már egy éve itt tanított). Két évig napközis nevelő volt, majd nyugdíjazásáig, 1990-ig 1.-2. osztályosokat tanított.
Nevelési alapelve, hogy nem szigorúsággal, hanem szeretettel irányítja a kisdiákokat, tanítja őket a szükséges ismeretekre, eredményes volt.
Pedagóguspályája alatt kb. 1500 kisgyermeket vezetett be a betűk, számok világába, tanított meg írni, olvasni, számolni. Nagyon szerette a munkáját, igazi hivatásnak tekintette. Nem volt mindig egyenes az út, sokszor kellett súlyos betegséggel megküzdenie, de soha nem adta fel. Máig is ezt vallja: érdemes küzdeni mindenért, ha látjuk az értelmét, hittel, reménnyel, szeretettel. Szerető családja, férje, gyermekei, unokái mindig átsegítették a nehéz időszakokon, s mellette állnak ma is.
Pedagógusi hitvallását Apáczai Csere János gondolatával példázza: „...én azok közül, kik a magyar ifjúságnak dolgát a tanulásban előmozdítják, a legkisebb vagyok: de a szándékomra nézve, mellyel a célnak elérésére törekszem-, nincs, aki rajtam kifogjon."

Csonka Jenő nyugalmazott igazgató ugyancsak gyémántdiplomát vett át. Sopronban érettségizett az ottani tanítóképző intézetben, majd egy gyakorlóév után, amelyet a Békés megyei Orosháza-Szentetornyán töltött, 1955-ben sikeres képesítővizsgát tett. Már okleveles tanítóként került vissza az Orosházához közeli Monori tanyára, ahol 1-4. összevont osztály tanított. Innen került Nagyszénásra. 1958-ban házasodott, s már feleségével, az óvónő Etelka nénivel együtt került vissza Vas megyébe Horvátzsidányba, ahol lakást kaptak, s ahol volt iskola és óvoda is, azaz minden feltétel biztosított volt közös életükhöz. Először 3-4. osztályt tanított, majd a 4.-eseket vitte tovább felső tagozatban is. Munka mellett végezte el a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakát, 1969-ben vehette át tanári oklevelét.
A házaspár 1971-ben már saját családi házba költözhetett két gyermekével Bükre, nyugdíjazásukig Bükön végezték pedagógusi szolgálatukat, élhettek hivatásuknak.
A büki iskolában 1975-től 1987-ig igazgatóhelyettesként dolgozott. Soha nem törekedett vezető szerepre, mégis igazgató lett. Először (sikertelen igazgatói pályázatok után) egy évig megbízott igazgató volt, majd a nevelőtestület nagy részének kifejezett kérésére pályázott igazgatónak. Így 1987-től 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette az iskolai közösséget. Igazgatósága első évei építkezés idejére estek: akkor bővítették az iskolát a volt katolikus plébánia felé. 6 új tanterem, természettudományi előadó, korszerű konyha és étterem épült. Az épületegyüttes új szárnyát 1990 szeptemberében adták át. A változások szele a pedagógiai munkában is érződött: a rendszerváltással együtt jött az első nemzeti alaptanterv, változott a kötelező idegennyelv, életbe lépett az új pedagógus fizetési táblázat. Mégis nyugalom volt, biztosítottak voltak a színvonalas munka feltételei. Az utolsó aktív évekre is jutott nagy feladat: a vendéglátóipari szakképzés beindításának előkészítése. Ebben is nagy szerepe volt még Csonka Jenőnek, a képzés aztán már nélküle indult meg.
Tanítóként, tanárként, vezetőként is azt vallotta, hogy fegyelem nélkül nincs jó munka. Szigorúsággal és igazságossággal lehet leginkább eredményt elérni. S hogy pedagógusi pályája eredményes volt, azt nemcsak volt diákjai sikerei, életútja bizonyítja, hanem több szakmai elismerés, kitüntetés is.
Legnagyobb öröm, ha együtt lehetnek két gyermekükkel, négy fiúunokájukkal s két dédunokájukkal.

Szamos Ferencné, Ili néni 50 éve vette át a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett tanári diplomáját, így ő most aranydiplomát kapott. Számviteli, pénzügyi középfokú végzettséget szerzett, s ezen a területen kezdett el dolgozni is. 1957-ben férjhez ment, majd férje, Szamos Ferenc hatására kezdte el pedagógiai tanulmányait, s lett tanár. Váton kezdett tanítani, majd 1962-ben került férjével együtt a büki iskolába, s 1987-ig, nyugdíjazásáig tanított itt. A 25 év: sok-sok tanítvány, sok élmény, sok átadott tudás, gyakorlat. Pedagógiai munkájának alapelve volt: a jókat még jobb eredményre sarkallni, a gyengéket felkarolni, segíteni. Minden tanulóra oda kell figyelni, lehetőséget adni a javításra, felelésre, hogy sikerélményük legyen, hiszen ez adhat szárnyakat a továbbhaladásra. Igyekezett minél többet adni a gyerekeknek, de sokat kapott vissza is tőlük: szeretetet, tiszteletet, megbecsülést, hálát. A régi diákokkal találkozva ma is érzi, hogy nem felejtették el a törődést, a szeretetet. Ebben az is benne van, hogy mindig az életre nevelt, fontos volt számára az életközeliség, a mindennapokra való felkészítés. Gyakorlati foglalkozást (is) tanított, s élményszerűen vezette be a lányokat a háztartás alapismereteibe, a kertészkedésbe. Tanári munkája mellett ifjúságvédelmi felelős, később úttörő csapatvezető is volt. Erre ma is büszke, hiszen a közösségépítés, egymás segítése, megbecsülése volt ifjúsági vezetőként a legfontosabb számára. Ma is azt tartja, mindegy, mi a neve az ifjúsági szervezetnek, szükség van, lenne rá. A gyerekek igénylik a közösséget, a jó programokat. Ma gyakori, hogy önzővé válnak a gyerekek, nincs közösségi érzés bennük.
Kiemelte a családdal való kapcsolat fontosságát. Ismerni kell a gyerekek otthoni körülményeit, hiszen az jelentősen befolyásolja teljesítményüket, s csak akkor lehet segíteni, ha tudjuk, hogyan élnek otthon, milyen gondokkal kell megküzdeni egy gyermeknek.
Ili néni később indult a pedagóguspályán, de megtalálta a helyét, igazi hivatását. 12 éve vesztette el férjét, azóta él egyedül a barátságos, otthonos családi házban, ahová fia és családja gyakran jön haza. Napjait tevékenyen tölti, ha az időjárás engedi, kertészkedik, virágos udvarát rendezgeti.
Galambos Ferencné

 

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.