„A kitartás a lényeg, bár mások, köztünk élnek!”

Csepregi Esélyegyenlőségi Nap

2013. február 1. | Szerző: SB
Témakör: Oktatás | Település: Csepreg

Egyre többször, többet hallhatunk az esélyegyenlőségről, s ennek jelentőségéről. Az iskolából kimaradt diákként értesültem, hogy volt iskolámban is szerveztek egy ilyen délelőttöt. A Dr. Csepregi Horváth János KIKI igazgatónőjét, Dr. Barityné Házi Ottiliát kértem meg, hogy meséljen a programról.

Egyre többször, többet hallhatunk az esélyegyenlőségről, s ennek jelentőségéről. Az iskolából kimaradt diákként értesültem, hogy volt iskolámban is szerveztek egy ilyen délelőttöt. A Dr. Csepregi Horváth János KIKI igazgatónőjét, Dr. Barityné Házi Ottiliát kértem meg, hogy meséljen a programról.

A születésétől kerekesszékbe kényszerülő Egyed Orsolya (a rendezvény ötletgazdája), a tanítványom volt, több mint 15 éve. Osztályfőnökeként közel kerültünk egymáshoz; az alsó tagozat négy évében sok-sok szeretetet, örömet adtunk egymásnak, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Orsinak ebben az osztályban volt egy szintén kerekesszékben ülő társa, Viki, aki szintén meglátogatta a rendezvényünket. A két nagylány (ma már 23 évesek, Vikinek szociális munkás diplomája van, Orsi a NYME-n tanul történelem-olasz szakon) arról is beszélt, hogy milyen nagyokat nevettek, amíg az iskolalépcsőkön bukdácsolva eleinte ügyetlen tanítói és osztálytársi segítséggel lejutottak az udvarra, ahol együtt játszottak a többiekkel. Visszaemlékeztünk arra is, amikor etettem, itattam Orsit, közben figyeltem a többi kisdiákot is, bizony néha a ruhán landolt a falat vagy az innivaló. Hálásan emlékeztek arra is, hogy sohasem hagytam őket magukra, szüleik és a konduktoraik, később pedagógiai asszisztens segítségével kirándulni, moziba, kiállításra is mindig együtt vittem őket az osztállyal (32 volt az osztálylétszám!). Ennek az osztálynak nem kellett integrációról beszélni, tanító, tanítvány teljesen természetesnek vette, hogy a két sérült kislány más, mint a többi, de köztünk vannak. Csodálták Orsit a kiváló memóriájáért, szövegértéséért, optimizmusáért, hihetetlen akaratáért (azóta is töretlen neki), nem ismert lehetetlent. Viki már apró diákként verseket írt - azóta is! - szavalóversenyeken vettünk részt együtt, mindig sikerei voltak! (Erről az időszakról még sokat tudnék mesélni...) Orsinak jutott eszébe, hogy megkeressen abból az apropóból, hogy legyen az esélyegyenlőségi nap nálunk! Tamási Boglárka a LOGO Ifjúsági Szolgálatának munkatársa és az Aranyhíd Integrációs Központ igazgatója, Horváth Róbert megkerestek, és összeállítottuk az alábbi programot.
Az általános iskola diákjai felkészültek az eseményre, elgondolkodtató, kedves írások, rajzok, festmények készültek a fogyatékkal élők mindennapjaival kapcsolatban. Nyújtsd a kezed! Című paravánról való az írás: „A kitartás a lényeg, bár mások, köztünk élnek!" (Volt, aki megemlékezett arról is, amikor két éve 15 diákunk két pedagógussal a grazi integrációs táborban tölthetett egy hetet. Testi és értelmi fogyatékosokkal éltek, játszottak együtt, akik életerősek, vidámak, lelkesek voltak. Mint írta, ez rájuk is átragadt!) Ezek, valamint az Aranyhíd tanulóinak munkái - szőttesek, képzőművészeti alkotások, fotók - napokig díszítették iskolánk faliújságjait, paravánjait, az aulát! Talán nem túlzok: megtekintésükkor különösen átjárta szívünket a szeretet!
A program keretében a csepregi általános iskola 70 (önként jelentkező) felső tagozatos tanulója interaktív foglalkozások, játékos feladatok keretében ismerkedett a fogyatékkal élők mindennapjaival különböző állomáshelyeken. Így találkoztak a terápiás kutyák munkájával, a sötétszobában asztalt terítettek, pénzt ismertek fel, fehér bottal közlekedtek, Braille írással kinyomtatták a nevüket, csörgő labdával kapura gurítottak, a hallássérültek állomáshelyén jelnyelvet tanultak, a siketek kultúrájával ismerkedtek, majd kipróbálták a kerekesszékben való közlekedést, az ülőröplabdát, megtudhatták, hogyan kell színkottával zenélni. Fejlesztő játékokkal játszottak, az autisták, értelmi fogyatékosok problémáival szembesültek.

Az állomáshelyek vezetését, az adott területet képviselő fogyatékkal élő személyek látták el.

A rendezvény lebonyolítását 25 felnőtt segítő (együttműködő partnerek és segítőik, Aranyhíd NOIK dolgozói) és 7 önkéntes középiskolás fiatal segítette.
Az intézmény konyháján dolgozók tízóraira kakaóval, kaláccsal kedveskedtek, és szendvicsebédre, üdítőre, kávéra is meghívtak minden jelen lévő felnőttet, gyereket (pályázati finanszírozás). Iskolánk pedagógusai, munkatársai, a konyhai dolgozók mind sokat tettek azért, hogy ez a szombati nap emlékezetes legyen a hozzánk látogatóknak. A játékban résztvevő tanulók meghatódva, néha tanácstalanul fogadták a feladatokat. Szemmel láthatóan mélyen megérintette őket ez a számukra szokatlan helyzet, kicsit mások lettek, a vagányságuk, magabiztosságuk alábbhagyott.

A rendezvény több partner együttműködésével valósul meg:
Aranyhíd NOIK
Négylábúak az Emberért Közhasznú Alapítvány SINOSZ Vas Megyei Szervezete Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesülete Dr. Csepregi Horváth János KIKI

 

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.