Világjáró csepregiek

2019. március 25. | Szerző: Hováthné Pados Teréz
Témakör: Interjú | Település: Csepreg
Világjáró csepregiek

Sudár Enikő nemrég érkezett haza Mexikóból. A távoli útjáról kérdéseimre szívesen válaszolt.
MEXIKÓ - LA RUTA DEL MAYA
Hogy kerültél ki és kikkel? Mi volt az út célja? Tavaly keveredtem - nyilván nem véletlenül - kapcsolatba a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem programjaival. Az Alapítvány elsősorban Egyiptom történelmének, kultúrájának megismerését tűzte ki céljául, előadásokat tart a témában, kutatásokat, régészeti feltárásokat szervez, továbbá tanulmányutakat évente kétszer, a hallgatói és a becsatlakozók számára. Az idegen vezetők Dr. Pécsi Ágnes és Gyarmati János egyiptológusok. A Szabadegyetem az idők során más régiókra is rányitott, így a kutatások és expedíciók Mexikó, Guatemala, Honduras, illetve Peru területére is kiterjednek, a maja és az azték szellemi kincsek felkutatása során. A két ünnep között kaptam egy e-mailt az Alapítványtól, hogy két utas visszalépett és maradt hely az útra. 5 percen belül hívtam Ágit, hogy én mennék, valami elementáris vonzás következtében.
Merre fele jártatok? Január 19-én szálltunk fel, 24 óra az út oda, nem egy kényeztető nyaralós pálya. A többi sem volt az. Optimistán a bőrönd nyári ruhákkal telt meg, de Mexikó City-ben, 2300 m magason bizony didergősek voltak a reggelek és széldzsekisek a nappalok. Két nap áthangolódás, a Nemzeti Múzeum és Teotihuacan, az istenek városa meglátogatása után kezdődött a tényleges út. 6000 km, egy 20 fős buszban zötykölődve, amit Lajos (Louise) vezetett, de olyan lendülettel, hogy vagy a padlón, vagy a plafonon landoltunk. A 18 nap alatt 18 helyszínt látogattunk meg, amiket nem sorolok fel, mert nyilván nem sokat mond egy helyi olvasónak. De utunk a hegyi majáknál kezdődött és az alföldi majáknál végződött, átvezetve bennünket Guatemalába és Hondurasba is. Amit én igazán kerestem ezeken a helyszíneken, az az volt, hogy hogyan is éltek ezek az emberek, milyen is volt a kultúrájuk? A tudomány nagyon elesett a maja kutatásban, Tikal-t pld. csak 1955-ben fedezték fel. Ezeket a helyszíneket nagyon nehéz volt megközelíteni, többnyire az őserdő vette át az uralmat. Fák nőttek a romokra, indák takarták a rég emlékeit, de ami feltárult, az emberi léptékkel alig felfogható. Tikal egyik piramisa 65 m magas, lépcső vezet fel rá, az ember önmaga határait lépi túl, amikor megmássza és fent egy olyan világra lesz rálátása, ami lentről láthatatlan. Mi is volt a maják tudása? Ez még mindig titok. Így hát napi szinten másztuk a templomokat, az 50 cm magas maja lépcsőket, felfoghatjuk zsírégető programnak is, de biztosan edződtünk. Izomláz, szédülés, égető nap mellett. Kószálás a romok között, a fellegekben, a mélyekben - mit üzennek a kövek, a szobrok, a szimbólumok, a sztélék? Azt, hogy ezen a földön emberek élnek, így vagy úgy, ekkor vagy akkor a maguk módján, a lehetséges körülmények között.
Hogyan élnek az emberek? Nekem személy szerint Guatemala őserdei bujasága nagyon sokat adott, egy csodálatos természeti kincsekkel megáldott ország, nagyon egyszerű és kedves emberekkel. Nagy szegénységben élnek, de nem érzik annak magukat, hiszen szinte mindig süt a nap és egy-két banán, manna, lepotyog a fáról, a többit megoldják, kereskednek, főznek, eladják. Mexikó sok rétegű, napokig mentünk át a hegyeken, 3-4000 m magasságban, hol kaktuszerdőn, hol agave erdőn, hol fenyvesen. A lényeg, az ország nagy része hegyi sivatag, ahol semmi sem termelhető. Ott, ahol viszont termőre fordítható a föld, már nő a kukorica, a dohány, a banán, az ananász, az agavé. Mexikó városai nagyvárosok, iparosodottak, a nagy márkanevek jelen vannak, a fiatalok a Mekibe járnak, farmert hordanak, a szoptató anya a mobilján chatel. Minden étteremben, kifőzdében a taco és a tortilla, kukorica liszt alapon, beletekerve valami húsos, vagy zöldséges. Szerintem a nők nem igazán főznek otthon, inkább kifőzdékre alapoznak és mindenki az utcán eszik valamit. Ha a nők dolgoznak, viszik magukkal a gyereküket, akik nem hisztiznek, jól elvannak. Mi úgy magunk között abban maradtunk, hogy nem hozunk haza mexikói szakácskönyvet és a magyar konyhát semmi sem írhatja felül. A halak és a rántott rák azért önmagáért beszélt. Az utolsó napokon már mindannyian csak recepteket cseréltünk. Mindenütt jó, de a legjobb otthon.
Köszönjük az úti beszámolót, aki többet is szeretne tudni Enikő szívesen tart tájékoztatót az ott szerzett tapasztalatairól.

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kapcsolódó képek
Kiemelt cikkek a témában
2019. augusztus 18. vasárnap • Ilona
hirdetés
Olvasnivaló a témában
A falu, ahol a sajt hagyományt teremtett…Sajtoskál történelmében már 1421-ben szó esik a vásárokról. Évi két országos nagyvásárt, valamint minden héten egy heti vásárt tarthattak.
Lassan, de biztosan fejlődik Répceszentgyörgy Apró falu, de rendezett, tiszta, virágos. Egy 20 éves álmot szeretnének megvalósítani, hogy összközműves telkeikkel, ingatlanaikkal nagyobb eséllyel indulhassanak a kormány új családtámogatási rendszerében.
Zsiráról Abu-DzabibaVilágversenyen részt venni csodálatos érzés, hát még ha ez a verseny Abu-Dzabiban, az Egyesült Arab Emírség fővárosában van.
Csatlakozz hozzánk!
Répcevidék online