Fogynak a madarak, nyomulnak a hódok és mások

2014. április 23. | Szerző: Sági Ferenc
Témakör: Gazdaság | Település: Csepreg
Fogynak a madarak, nyomulnak a hódok és mások

Évek óta olvassuk, de tapasztaljuk is a címben leírtakat. Egyre kevesebb gólyát, fecskét, vadgalambot, verebet,

pacsirtát lehet látni. A búbos pacsirták szinte teljesen eltűntek.
Szívesen levegőzök a Boldogasszony-tó környékén. A szépséges táj lenyűgöz, mindig tartogat valami érdekességet. Korábban sok madár élt vagy időnként megjelent itt. A hattyúk és a vadkacsák szinte teljesen eltűntek a múlt évben e tóról. P.F. halőr véleménye szerint azért, mert nagyra nőttek a harcsák, s harapdálják az úszkáló madarak lábát. A fekete gólya tavaly is megérkezett, a halőr először május 3-án pillantotta meg. E hónapban még hétszer látta, majd augusztus végéig nem találkozott vele. Akkor kétszer, s utoljára szeptember 12-én kereste fel a tavat, egymagában. A váltó halőr mindössze egyszer, augusztusban pillantotta meg a múlt évben a fekete gólyákat, de akkor az egész családot, a két szülővel együtt itt volt a fióka is. E sorok írója csak június és augusztus végén látta meg egy-egy alkalommal a szólóban itt tartózkodó madarat, mely legtöbbször a Gyertyános melletti erdő felé repült el. Csak egy távoli képet hagyott magáról készíteni.
P.F. elmondta, hogy kevés a tavon az egyéb vízimadár, legalább is a horgászidény alatt. A múlt évben 2-3 szürke gém, illetve kócsag jelent meg alkalmanként a tónál. A szomszédos dombokról viszont különféle aprótestű madarak repülnek ide vizet kortyolgatni. A ragadozók közül vércsék és egerészölyvek jelennek meg elég gyakran erre felé.
Az idei kora tavaszi időben többször is kimentem e tóhoz. Január közepén örömmel láttam, hogy a vadkacsák 35-40 fős csapata itt telelt a befolyó tájékán. Február közepén még ott voltak, s egy hattyú is úszkált a közelükben. Mire lefotózhattam volna őket, elrepültek. A következő napokban hiába jöttem, már továbbálltak, csak két-három vadkacsa tért vissza. Március elején aztán a párjával és egy szürkésfehér fiókával együtt a hattyú is újra megjelent az errefelé sétálók örömére.
Idén március 15-én megkezdődött a Boldogasszony-tón a horgászszezon. A halőr többször is látta a hattyúkat - volt amikor még nyolcat is - és kisebb számú vadkacsát. Nem időztek sokat e tavon, kis idő után tovább repültek. Megérkeztek a fecskék, s a környéken is harcolnak fészkeikért a verebekkel. Április elsején újra idelátogatott a fekete gólya, s azóta - rövid ideig - többször újra megjelent.
Moór Attila mérnök a múlt évben a nagyobbik tavon sokszor látott vízimadarakat, de kevesebbet, mint korábban. Itt gyakran úszkáltak a vadkacsák, többször is voltak hattyúk, de innen is elmentek. Egyszer látta, hogy egy nagy harcsa eltűntetett egy vadkacsát. A fekete gólyák tavaly is visszatértek a közeli erdőbe, egyszer az egész családot megpillantotta, s egy érdekes fotót is tudott készíteni. Sőt még vízityúkot és kormoránokat is sikerült megörökítenie.
A csepregi városközpontban viszont egyre több a madár. Főleg a galambok szaporodnak és „szemetelnek". A közelükben a varjuk is terjeszkednek. Az egykori Kanizsay, majd Nádasdy... kastély előtti platánokról még a járókelőkre, kerékpárosokra, autósokra is „potyogtatnak". Újabban pedig a templom előtti fákat kezdték birtokba venni. Védett madarak, de valamit azért tenni kellene máshová szorításuk, költöztetésük érdekében.
Moór Attila tavalyelőtt már említette, hogy a két tó közti szakaszon látta a hódok gátépítő nyomait. Ezek az állatok Európa legnagyobb testű, vízben élő rágcsálói. Súlyuk 20-33 kilogramm, testhosszuk 75 centimétertől egy méterig terjed. Nagy metsző fogaikkal nem csak a fák ágát, de még vastagabb törzsét is képesek átrágni. A múlt évben a halőr hívta fel a figyelmemet a tó mellett is feltűnő hódokra. Egyet látott úszni távolról az egyik éjszakai horgászat végén. Megmutatta a pusztításaikat a Boldogasszony kápolna felöli oldalon. Itt a tónál jól érezhetik magukat, mert azóta újabb fákat „rongáltak" meg, még olyan is akad melyet teljesen lecsupaszítottak. Főleg éjszaka dolgoznak, mikor ember nincs a közelben. A szomszédos dombon turkáló vaddisznók pedig nem zavarják őket.
Érdekes ez a domb is, melyen az új almást telepítették még az állami gazdasági időket követően. A vállalkozás csődbe ment. Fővárosi értelmiségiek - teljesen szabályosan - felvásárolták az itt levő, magas aranykorona értékű csepregi földeket. Ők persze nem foglalkoztak gyümölcstermeléssel, minden gazosodott, sok helyen bokrok nőttek. Néhány éve az almafákat is gyökerestől kitépették vagy kivágatták. Azóta tovább parlagosodik e terület, bár egy haszna van: kiváló menedéket biztosít a rovaroknak, madaraknak és a négylábúaknak.
A csepregi határ más részén új nagycsaládunkból, az Európai Unióból származó külföldiek jogszerűen bérelnek, esetleg ügyeskedve szereztek földeket. Mutatós hétvégi házakat építettek, melyek ablakai tavasztól őszig virágpompában díszelegnek. Udvarukon, kertjükben mindig szép a gyep, gyönyörű virágok nyílnak, bokrok, fák zöldellnek. A hétvégeket, szabadságukat nálunk töltő németek boltjainkban vásárolnak, tavainkban horgásznak, erdeinkben vadásznak. Itt járnak fodrászhoz, kozmetikushoz, fogorvoshoz, boros gazdákhoz... Itt is költenek és munkát adnak kisvállalkozóinknak. A nálunk bérlő, birtokló sógorok szabályosan helyezik el szemetüket, s nem az erdőszélen vagy az árokpartokon, mint egyes, még mindig keleties gondolkodású honfitársaink. A németek természetesen megművel(tet)ik magyar földjeiket, s termel(tet)nek rajta, s adóznak is az előírásoknak megfelelően. Vajon honfitársainknak nem termelés esetén is jár az EU-s földalapú támogatás?

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kapcsolódó képek