A csepregi iparosság vázlatos története

2014. július 31. | Szerző: Sági Ferenc
Témakör: Gazdaság | Település: Csepreg

Csepreg mezőváros már a XV. században, a Kanizsai-család birtokaként négy országos vásárral és jelentős

számú iparűzővel rendelkezett. A XV-XVI. századfordulóján 14 iparág képviselői voltak jelen a településen, s az akkori lakosság 16 %-a iparos volt. A házasság útján a Nádasdy-család birtokába került településen a XVII. században kettővel nőtt az országos vásárok száma, és különböző időpontokban megalakultak a céhek. 1611-ben a vargamesterek, 1613-ban először a patkoló kovácsok, majd a Répce, Csáva, Ikva, Metőc és Kőris folyók molnármesterei, 1614-ben a szabómesterek alakították meg céhüket. 1617-ben a szűcsök, nyergesek, szíjgyártók és fegyverkovácsok egy közös céhbe tömörültek, 1643-ban a csizmadiák, 1659-ben a bognár- és kovácsmesterek, 1689-ben pedig a takácsmesterek céhe kapta meg az artikulusokat.
A mezővárosban körzeti jelleggel működő 7 céhben 1848-ban 270 fő dolgozott, ebből 105 fő volt csepregi lakos, továbbá 2 csepregi kontárt is említenek. A csepregi mészárosok viszont a locsmándi [ma Lutsmannsburg Ausztriában] központú céh tagjai voltak. Ennek lett utóda a céhek 1872-ben történt megszüntetése után, a Csepreg Vidéki Korcsmárosok és Mészárosok Ipartársulata, mely 1875-ben jött létre. Alapszabályukból látható, hogy szociális, gazdasági és érdekvédelmi szervezetet hoztak létre, mely a megőrzendő céhes hagyományokat jól ötvözte az új korszak kihívásaival.
A Csepregi róm. kath. Temetkezési Egylet „az iparos osztály kezdeményezése folytán alakult\" 1871-ben. Beléphetett minden katolikus, de \"nem iparos tag tisztviselő nem lehet\"ett. Elnöke: 1871 - ? Burgonits Ferenc vendéglős volt, 1886-ban: Kováts Elek. Az egyesület 1900-ban a Csepregi róm. kath. Iparosok Első Temetkezési Egyesületévé, majd 1937-ben Csepregi róm. kat. Iparosok Első Temetkezési Segély Társulatává alakult át. Elnöke 1917-től ismeretlen ideig és 1934-ben Lankovits József asztalosmester, aki temetkezési vállalatot is működtetett, 1929-1931-ban és 1937-ben pedig Wagner Sándor vendéglős.
A céhes köteléktől megszabadult kisiparosok száma lényegesen nem változott. Egy részük önállósága annyiban módosult, hogy valamelyik uradalomban vagy cukorgyárban folytatta egy időben mesterségét. Az iparosok összefogásával 1903-ban megalakult a Csepregi Iparoskör . A belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályukat ifj. Ruzicska Károly, a kör elnöke 1904. február 9-én vett át a járási főszolgabírótól. A kör tagjai kisiparosok, kereskedők, továbbá segédeik és a köztisztviselők lehettek. A tagok hétköznap esténként, vasárnap és ünnepnapon pedig délután is látogathatták a kör helységét, mely kezdetben a Korona [ismertebb nevén: Wagner] vendéglőben, később pedig a Ravadits vendéglőben volt. A kör tagjai itt szívesen véleményt cseréltek, kártyáztak néhány pohár ital kulturált fogyasztása mellett. Biliárd, társasjátékok, újságok álltak a rendelkezésükre, a harmincas években pedig rádiót is vásároltak. Hétfőn és szombatonként könyvet is kölcsönözhettek az egyesület könyvtárából, mely egyúttal Csepreg népkönyvtára is volt. Az állományát nemcsak a kör pénzéből vásárolták, s gyarapították folyamatosan, hanem kaptak könyveket ajándékba, s a jegyzőség is támogatta a beszerzést. Ezért könyvtárukból a település minden „megbízható\" lakója kölcsönözhetett. Az Iparoskörben virágzó társas élet folyt. Csincsura Győző polgári iskolai tanár, majd igazgató vezetésével rendszeresen színdarabokat tanultak be, s adtak elő két-három előadásban, kezdetben a Korona vendéglőben, 1932-től pedig a Csepregi Járási Ipartestület székházában, a kör tagjai által készített színpadon. Hagyományosan megtartották farsangkor az iparosbált, de gyakran rendeztek tánciskolát is. 1920. körül már működött dalárda az iparoskörben, de hamarosan megszűnt. 1932 januárjában ismét énekkart alakítottak Csepregi Iparos Dalkör néven. Elnöke: Csincsura Győző, karnagya: Horváth Vilmos tanító lett. Első szereplésük az egyesület március 15-i ünnepségén, majd a járási ipartestület székházának 1932. április 3-i avatásán volt. Ekkor alkalmi zenekar is működött iparos fiatalokból. Önálló egyesületté 1934-ben alakult át a kórus.
A Csepregi Iparoskör elnökei: 1903- ? Ruzicska Károly kéményseprő,
1911/1912-ben: Stern Jenő ács és fakereskedő,
1913- legalább 1917: Pletrich Béla,
1929-ben Ruzicska Károly,
1930: Beer János kékfestő,
1930- legalább 1934-ig: Sall Jenő kötélgyártó,

A Sopron és Vidéke Ipartestület 120 éve, 1892-ben jött létre. Ezt követően a vármegye más szabad királyi városaiban és a többi járási székhelyen is megalakultak e szervezetek. A Csepreg Járási Ipartestület, mely érdekvédelmi szervezetként működött, csak nagy viták után, a 20. század második évtizedének elején jött létre. (Egy forrásunk - egy újságcikk - 1913-ban csepregi ipartestületi elnököt említ, de ezt más dokumentummal nem tudjuk megerősíteni.)
Jogelőd szervei: - ? - 1919. szept. Járási Kisiparosok Szabad Szervezete.
- 1919 - 1922. Csepregi Ipartestület
- 1922 - 1949. Csepreg Járási Ipartestület.
Ez utóbbinak 1922. szeptember 3-án fogadták el (első) alapszabályát, melyben a következő célokat határozták meg: „az ipartestületi tagok között a közrendet, az egyetértést fenntartani, az iparhatóságnak [első fok a járási főszolgabíró volt] az iparosok között fenntartandó rendre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit előmozdítani és őket a haladásra serkenteni.\" A testület kezdetben a Csepregi Iparoskör helyiségében, a volt Korona (később: Wágner) vendéglőben működött. A három évenként választott elnökség (elnök, alelnök, pénztáros) munkáját a 12 csepregi és 8 vidéki iparosból álló elöljáróság, 3 számvizsgáló + a nem határozott időre választott jegyző és ügyész segítette. A testületen belül szakosztályt alakítottak először a cipészek; a szabók; a vendéglősök, korcsmárosok és kávésok; később az építők; a kovácsok és bognárok; majd a pékek. 1930-tól az ipartestület tagjai lehettek a kereskedők is.
Nagy figyelmet fordítottak az iparostanoncok képzésére, mely a Csepregi Rk. Fiúiskolában 1903 őszén indult meg a Csepregi Iparoskör támogatásával. Ekkor 52 fő volt a tanoncok száma, mely évenként változott. (Legkevesebben az I. világháború alatt, 1916-ban 32 fő, a legtöbb 1936-ban: 156 fő, de még 1942-ben is 120 fő.) A tanonc vizsgát helyben tehették le az ipartestület által választott bizottság előtt.
Az ipartestület tagjainak száma a megalakulás után meghaladta az 500 főt. Ez 162 személlyel csökkent, mikor 1925-ben a Trianonban „elszakított falvak pótlására\" a Soproni járáshoz csatolták át Lövő, Nemeskér, Völcsej, Horpács és Kislédec községeket. [Továbbá 3 községet a kapuvári járásból is.] A kivált iparosok ekkor a Lövői Ipartestületet alapították meg. A nagy világválság után lassan emelkedni kezdett a Csepregi járásban az iparosok és kereskedők száma: 1930-ban 491, 1942-ben már 548 tagja volt az ipartestületnek. (A létszám változását külön táblázat mutatja.)

Az iparos (szék)ház építésének ügye már a Csepregi Iparoskörben felmerült. (A Katolikus Ifjúsági Legényegyletnek már 1907-től saját háza volt.) A kör 1920. körül telket kapott házuk építéséhez. E házhelyet 3 év után, mivel nem tudták megkezdeni az építkezést, átengedték Mizsur Ádám nyomdásznak. Ekkor a házhely rendező bizottságtól azt az ígérete kapták, „hogy a további házhelyrendezés során az iparosságnak más, megfelelő házhelyet fognak juttatni. Az ipartestület időközben megalakult, és ezen iparosköri igénylés helyébe lépett.\" (Az iparoskör minden tagja belépett a járási ipartestületbe.) A testület 1924. március 30-i évi rendes közgyűlésén megválasztott Stern Jenő elnök - köszönő beszédében - vetette fel először a székház építésének szükségességét, majd az április 05-i elöljárósági gyűlésen fő célként fogalmazta meg azt. Az ősszel telket igényeltek, s a fenti ígéret alapján kaptak is, de e határozatot az Országos Földbirtokrendező Bizottságnak is jóvá kellett hagyni. Táncmulatságok rendezésével megkezdték a gyűjtést az építkezéshez szükséges anyagiakra. A befolyt összegekből téglát vásároltak, s ajándékba is kaptak (pl. 1926-ban Auguszt József bp-i építésztől 5.000 db-ot). A következő években szóba került telekcsere és több épület megvásárlásának lehetősége, s más megoldások is. Közben a téglák nagyobb részét 1928 elején eladták az építkező ipartestületi tagoknak, a befolyt összeget pedig kamatra kölcsönözték. Időközben irodájukat a vendéglőből özv. Faludi Zsigmondné házába költöztették. Még ez év őszén vázlatrajzokat és költségkalkulációt kértek több tagtól. 1929-ben viszont mégis egy házeladási ajánlatot fogadtak el a közgyűlésen. Az elöljáróság - a cukorgyári gazdaság felszámolása miatt előállt új helyzetben - ezt elvetette. 1930-ban tervrajzokat, s költségvetési ajánlatokat készíttettek. Majd az építési engedély megszerzése után az ősszel lerakták a székház alapjait, melyre 1931-ben felépítették a létesítményt. Bizonyos belső munkálatokra és a részleges berendezésre 1932. elején került sor. A munkákat Antalovits Ferenc kőművesmester és társai (Stern Jenő ács, Dravarits István asztalos és Laki Tivadar szobafestő), a tetőfedést Kollerics István ácsmester és cserepező, a bádogos munkákat Fischer Herman, a villanybevezetést Schilling János végezte. A költségek részbeni kifizetéséhez és a további munkákhoz - 20 évi visszafizetéssel - 8.500 Pengő kölcsönt vettek fel az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezettől. A Magyar Királyi Adóhivatal 15 évi házadómentességet adott az épületre.
A székház ünnepélyes avatására az 1932. április 3-án megtartott, 10 éves jubileumi közgyűlésen került sor. Ezt követően itt voltak a fogadó órák és a testületek gyűlései. A székház nagytermében próbált és tartotta előadásait a dalkör, az iparoskör és a Csepregi Sportegyesület színjátszói, valamint az Iparos Ifjúsági Zenekar, később: „Nebúsulj\" jazz-zenekar. Ez utóbbi színdarabok előadásánál és egyéb kulturális megmozdulásokon szerepelt. Az itteni színpadon többször hivatásos művészek, még Karády Katalin is fellépett.
1944 végén katonaságot szállásoltak be az épületbe, 1945 tavaszán a Vörös Hadsereg használta néhány hétig. A „háborús károkat\" a nyáron kijavították, a katonaság által beépített tűzhelyet és kályhát lebontották. 1945-1946 telén itt „működött Csepreg alkalmilag összeállt, hivatásos színtársulata. A társulat színészei a dühöngő inflációval együtt járó nyomor elől menekültek ide, ahol aztán főleg tojásért, lisztért, húsért, zsírért és egyéb élelmiszerekért játszottak. Heti öt alkalommal volt előadás, s a csepregi közönség estéről-estére megtöltötte az Ipartestület székházában levő színháztermet. Az akkor itt szereplők közül országosan ismert színész lett Nagy István és Kautzky József\" (Kállay Ilona férje).
A Pengő leértékelődését kihasználva 1946. elején egy összegben kifizették az épületre még hátralevő kölcsöntartozást.

Az 1940-es évek második felében az iparosok közül a nagy anyaghiány, később a növekvő adók miatt egyre többen szüneteltették iparukat, s ipartestületi tagságukat is. Budapesten 1945 márciusában megalakult a Kisiparosok Országos Szabad Szervezete (KIOSZ), később pedig a Kiskereskedők Országos Szabad Szervezete (KISOSZ). 1848-tól erőteljes propaganda folyt a sajtóban, a rádióban, gyűléseken a KIOSZ előtérbe helyezéséről és szövetkezetek alakításáról. A járás iparosainak egy része a fokozódó agitáció hatására 1848 februárjától kezdődően - zömük még ipartestületi tagságát is fenntartva - belépett a KIOSZ-ba, melybe ez év március közepén 18 csepregi, 10 büki és egy chernelházadamonyai cipész, illetve cipőfelsőrész-készítő és egy csepregi szíjgyártó is felvételét kérte. A 19 csepregi 1948. május 16-án megalapította a Csepregi Lábbelikészítők Termelőszövetkezetét, a későbbi Csepregi Cipész Kisipari Termelőszövetkezetet. (Ennek és a többi csepregi ipari szövetkezetnek a történetét Orbán Ferenc dolgozta fel 1985-ig.)
1948. június 4-én megjelent a Magyar Köztársaság kormányának rendelete az ipartestületek országos központjának megszüntetéséről. Ezt követően a KIOSZ maradt a kisiparosok egyedüli érdekképviseleti szervezete, melynek csepregi csoportja 1948 végén kezdte meg működését. Erősödtek az ágazati szakszervezetek is, melyek munkájának összehangolására Csepregen is Szakmaközi Bizottság alakult. A Csepregi járás kereskedői 1949-ben hozták létre a KISOSZ helyi csoportját: elnök Recnitzer Gyula, titkár Török János vezetésével. Az 1893. óta működő Csepregi Fogyasztási Szövetkezet (Hangya) 1949. január 23-án egyesült a Csepregi Földműves Szövetkezettel. Az egyre több kereskedőt, vendéglőst és néhány iparost foglalkoztató Csepregi Földműves Szövetkezet, majd Csepreg és Vidéke ÁFÉSZ történetét 1985-ig Kálmán László írta meg.
A Csepreg Járási Ipartestület 1948. szeptember 5-én rendkívüli közgyűlést tartott. A tisztújításon az ipartestület és a KIOSZ közti viszony rendezéséig ideiglenes intéző bizottságot választottak. A bizottság elnöke Dravarits István asztalos lett, akit ez év december végén a KIOSZ csepregi csoportja elnökének is megválasztottak az alakuló ülésen.
1949. első félévében egyre több irat utal az ipartestületek tevékenységének korlátozására, majd felszámolására. Az iparosok vezetőit Beleden tájékoztatták az ipari szervezetek kívánatos átalakításáról. Már február 21-én javaslatot kellett benyújtaniuk az ipartestület felszámolásának menetéről. (A javaslat másolata nincs az iratok között.) Májusban az Iparügyi Miniszter korlátozta a kifizetéseket az ipartestületeknél. A működésük szűkítéséről szóló körlevelek is a tagok kilépését ösztönözték. 1948. december 1. és 1950. január 26. között korábbinál több iparos, 49 fő szüntette be, 44 pedig szüneteltette tevékenységét a járásban, miközben csak 16 új iparjogosítványt adott ki a járási főjegyző. A csepregi ipartestület utolsó elöljárósági gyűlését, melyről jegyzőkönyv készült: 1949. március 13-án tartották. Tóth Lajos pénztáros elmondta, „hogy a múlt évi tagdíjjal az ipartestületi tagok legnagyobb része hátrálékban van\", a többség csak az első félévit fizette be. Így nem csoda, hogy az 1949. április 3-ra tervezett közgyűlés határozatképtelen lehetett, legalább is jegyzőkönyv nem maradt fenn ez évben már közgyűlésről.
Csepreg nagyközség elöljárósága 1949. július 1-én Sopron vármegye alispánjának és a csepregi járás főjegyzőjének utasítására, valamint kormányrendeletre hivatkozva közölte véghatározatát a „szünetelő ipartestület elnöké\"-vel, Dravarits Istvánnal. Tárgya: „A csepregi ipartestületi székház kiutalása az M.D.P. csepregi szervezete részére.\" Nem csak az irodát és a kultúrtermet vették igénybe, a házgondnok lakrészét a párttitkárnak utalták ki. Miután a fellebbezés értelmetlen volt, július 19-én az irodát és a nagytermet teljes bútorzattal, színpaddal, kulisszákkal és függönyökkel együtt átadták használatra a pártszervezetnek. A jegyzőkönyv aláírását Dravarits István átadó elnök megtagadta, s július 23-án, mint miniszteri küldöttet felmentették az ipartestület vezetésétől. A következő hetekben a házgondnok részére az elöljáróság lakást biztosított, s helyére a párttitkár is beköltözött az épületbe. Az utódszervezet, a KIOSZ helyi csoportja majd csak 1957 tavaszán kapta vissza a székházat.
Még 1949. július 7-én felmondtak a fizetett alkalmazottaknak, a házgondnoknak és jegyzőnek „az Ipartestület megszűnése miatt\". A Magyar Belügyminiszter 1949. október 26-án kelt. 559.960 sz. határozatával a Csepregi Járási Ipartestületet feloszlatta, és a felszámolás lefolytatásával a Pénzintézeti Központot bízta meg. 1949. december 23-án a miniszteri biztos, Joob Sándor átadta a feloszlatott járási ipartestület iratait a járási főjegyzőnek.


Egy kis statisztika Sopron vármegye éves alispáni jelentései alapján

Év Tagok ...... ....száma Belajstromozva december 31-én segéd tanonc Az év folyamán
kötött kiadott
tanoncszerz. munkakv. (Új) ipar-
eng. lemondás száma
1925. 420 nincs adat (n.a.) n.a. n.a. n.a. n.a.
1929. 481 264 167 82 77 n.a.
1930. 483 98 148 74 65 n.a.
1931. 506 197 110 52 84 n.a.
1932. 465 201 177 28 53 n.a.
1933. 469 149 64 34 31 n.a.
1934. 492 210 78 44 30 n.a.
1935. 498 222 98 54 24 n.a.
1936. 556 202 156 82 63 n.a.
1937. 555 238 145 81 63 n.a.
1938. n.a. n.a. n.a. n.a. 58 69 n.a.
1939. 571 234 140 37 54 69 n.a.
1940. 564 352 136 56 75 52 54
1941. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 72
1942. 548 106 113. n.a. n.a. n.a.

Ipartestületi elnökök: ?1913.: Pletrich Béla.
???
1922-1924.: Kováts Vilibáld cipész.
1924-1927.: Stern Jenő ács és fakereskedő.
1927-1939.: Beer János kékfestő.
1939-1944.: Kadnár Ferenc téglagyáros.
1944. nov.-1945. márc. aleln, majd elnökként írják(, de megbízását nem jegyezték be a jegyzőkönyvbe!): Kóbor Károly cipész.
1945. ápr.-máj. az elöljáróság által megbízott elnök: Horváth Pál szíjgyártó.
1945-1947.: Nép Gyula kályhás és korongos.
1947-1948.: Stepán László cukrász.
1948-1949.: Az Ipartestület és a KIOSZ közti viszony rendezéséig választott intéző bizottság elnöke, majd 1949. március 13-tól július 23-ig a felszámolással megbízott BM küldött: Dravarits István asztalos.
1949. július 30 - december 23: miniszteri biztos: Joob Sándor cipész.

 

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
2018. január 19. péntek • Sára
hirdetés
Olvasnivaló a témában
20 milliárd forint értékben bővítette büki gyárát a NestléA Nestlé magyarországi történetének eddigi legnagyobb beruházását valósította meg: 20 milliárd forint értékben bővítette büki gyárát. A legújabb, 5000 négyzetméteres gyártócsarnokot Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter adta át.
Ötcsillagos minősítést kapott a Bükfürdő Gyógy- és ÉlménycentrumÚjabb elismerést tudhat magáénak a Büki Gyógyfürdő Zrt., a Magyar Fürdőszövetség ötcsillagos színvonalúként minősítette a strandfürdőt.
Magyar Brands díjas a Bükfürdő Gyógy- és ÉlménycentrumA Büki Gyógyfürdő Zrt. 2017. november 8-án tartotta főszezonzáró sajtótájékoztatóját, valamint az eseményen vette át a fürdő a Magyar Brands elismerő oklevelét is, melyet az idei évben a „Kiváló fogyasztói márka” kategóriában nyert el.
Csatlakozz hozzánk!
Répcevidék online