Útiszilánkok

2017. július 21. | Szerző: Sági Ferenc
Témakör: Egyéb
Útiszilánkok

Az elmúlt hónapokban többször utaztam fővárosunkba, s Münchenbe is. Érdekes tapasztalotokat szereztem.

Korábban a GYESEV színvonalasabb, utasbarátabb volt a MÁV-nál. Mára a különbség kiegyenlítődött. A MÁV színvonala fejlődött, a GYESEVÉ viszont romlott a korábbi helyzethez képest.
Az egyik hétköznapi utunk során a szombathelyi állomásról nem indult el időben a 9 óra 10-es IC. Megszoktuk, hogy indulásakor a vonaton üdvözölnek bennünket, s bemondják a következő állomást, stb. Most nem kapcsolták be a mikrofont és a hangszórót, s nem közölték a késlekedés okát. 10-15 perc várakozás után egyre türelmetlenebbül kérdezték az utasok egymástól: miért nem indulunk? Többen le is szálltunk, s kérdeztük a kalauzt. Ő elmondta, hogy a vonat elektronikájával van a probléma, s nem tudják bezárni a hátsó kocsi ajtóit. A szerelő lázasan próbálta megszüntetni a hibát, de nem sikerült. Fél óra várakozás után átküldték az utolsó kocsi utasait az első kettőbe - így is kényelmesen elfértünk. Az IC azonban még sem indult el. Kiderült, hogy sokat késik a szentgotthárdi vonat, melyen néhány utasnak erre az IC-re van helyjegye, s ezért megvárjuk őket. Az, hogy más utasok Győrben nem érik el a Rail Jetet, amire pedig ők váltottak jegyet, stb., kit érdekel. Időközben az is kiderült, hogy már a 7 óra 10-es IC sem tudott elindulni, s az utasok zöme gyorsvonattal utazott el Szombathelyről, s érte el a tervezettnél jóval később a célállomást. Aki pedig a gyorsvonattal nem érintett állomása miatt megvárta a következő IC-t, az duplán rosszul járt.
Egyik vasárnapi utazás során feltűnt, hogy senki sem szállt be a 7 óra 10-es IC zöld-sárga kocsijaiba, a peronon várakoztak. Hiába nyomtam meg a zöld gombot, nekem sem nyilt ki az ajtó. Észrevettem, hogy van oldalt egy kis kar, melyet elhúzva, lassan mégis csak engedett a zár. Mivel a kalauz még nem volt a vonatnál, az összes utas itt szállt fel, s ment át kisebb-nagyobb csomagjaival a saját kocsijába. A nagyobb probléma Győrben adódott, mert a zöld gombot megnyomva, ott sem nyilott ki egyetlen ajtó. Végül egyik felszállónak kint sikerült mechanikusan kinyitni, s a le- és felszállók kezdtek oda tódulni. Majd az utasok zörgetése és mutogatás után kalauzunk is nyitni kezdte az ajtókat, s lassan le- és felszállhattunk, s indulhatott a vonat tovább.
A győri állomáson más balkáni látványban is volt részünk: az összes szeméttartó csordultig tele. A peronon és az állomás épületében kávéspoharakat, műanyagflakonokat sodort a szél. Több a gurulós böröndök alatt lapult össze, vagy az utasok tapostak rá, s rugták be a padok alá vagy a sinek közé. Ide vezet a dolgozói létszámok erőteljes csökkentése, s már hazánk nyugati nagyvárosának e fontos "kapujában" megszemlélhetik az ide- és átutazók a Balkánt.
A határhoz közeledve, Hegyeshalomnál feltűnt néhány szélkerék. Jól eső érzéssel nyugtáztam, hogy lassan, de nálunk is fejlődik az alternatív villamosenergia előállítása. Igaz, ebben is óriási a lemaradásunk. Ezt a határ osztrák oldalán látható szélkerék-erdő ékesen bizonyította. Eszembe jutott, hogy pár éve a csepregi határban nem tudták elindítani a szélerőműpark építését. Ennek oka az, hogy a kiszemelt terület gazdája nem volt hajlandó napi áron eladni a beruházónak a szükséges földet. Ennél már csak az volt rosszabb, mikor az 1800-as évek második felében gazdáink nem voltak hajlandók egyenként megválni néhány tíz négyszögöl földtől a kisbirtokaikból a Csepreg felé tervezett Déli vasút építéséhez.
Elég a füstölgésből. Örüljünk, hogy letették a napelempark alapkövét "iparterület"-ünkön. Ha buktatókkal is, de lassan haladunk előre.

Megosztás:
Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
Kiemelt cikkek a témában
2017. október 22. vasárnap • Előd
hirdetés
Olvasnivaló a témában
Mert kell egy jó csapat!Idén rendhagyó módon szeptemberben tartották meg a Termál Üdülőszövetkezet Apartman Hotelben a jubileumi dolgozók ünnepségét, tudtuk meg Németh Violetta ügyvezető igazgatótól. A mai világban már ritkaság, hogy vannak olyan munkahelyek, amelyek büszkélkedhetnek több éve lojális munkavállalókkal.
Februári számunkban, az idei évfordulókat sorra véve, röviden írtunk a 150 éve alapított büki és csepregi cukorgyárakról. Ezek az üzemek, a már működő néhány téglagyár mellett, a gyáripar első hírnökei voltak környékünkön, s jelentősen hozzájárultak nemcsak a székhely, hanem a szomszédos települések lakóinak foglalkoztatásához is.
Két medence van még nyitvaA szokatlanul hűvös, esős őszi időjárásra való tekintettel úgy döntött a fürdő menedzsment, hogy a Bükfürdő Gyógy- és Élménycentrum strandján található medencék többsége kihasználatlanság miatt nem üzemel.
Csatlakozz hozzánk!
Répcevidék online